Narthex
Mai cikkünkben a Narthex lenyűgöző világába fogunk beleásni. Függetlenül attól, hogy Ön szakértő a területen, vagy először keres információt, ennek a cikknek a célja, hogy mélyebben megértse ezt a témát. A társadalomra gyakorolt hatásától a valós alkalmazásokig feltárjuk mindazokat a releváns szempontokat, amelyek a Narthex-et minden korosztály és hátterű ember érdeklődésére számot tartó témává teszik. Készüljön fel arra, hogy belemerüljön egy teljes és részletes elemzésbe, amely szélesebb körű megértést tesz lehetővé a Narthex-ről.
A narthex a kora keresztény és a bizánci bazilikaépítészetben a bejáratnál, az átrium és a főhajó között kialakított előcsarnok, a hosszház tengelyére merőleges, keresztirányú tér. Kifelé portikusszerűen nyitott volt. A főhajóba egy díszes, háromnyílású kapuzaton vagy árkádívnyíláson, a tribelonon lehetett belépni, de többnyire a mellékhajók felé is nyíltak ajtók. Gyakran kettő, egy külső (exonarthex) és egy belső folyosóra (ezonarthex) tagolódott.
Eleinte fontos szerepet töltött be a liturgiában: itt gyülekezhettek és kísérhették figyelemmel a szertartásokat a vezeklő bűnösök és a katekumenek, azaz a keresztség felvételére készülő kereszteletlenek.
A későbbi korok, a középkor és újkor templomépítészetében is gyakran narthex néven említik a főhajótól elkülönülő előcsarnokot, így például a vatikáni Szent Péter-bazilika esetében is.
Források
- Major Máté: Építészettörténeti és építészetelméleti értelmező szótár. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1983. 228–229. o. ISBN 963-05-2699-9
- Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 580. o. ISBN 963-9257-09-5
Külső hivatkozások
