Ebben a cikkben a Nátrium-hidrogén-szulfát lenyűgöző történetét tárjuk fel, feltárjuk az eredetét, a mai társadalomra gyakorolt hatását és az idők során bekövetkező fejlődését. A kezdetektől napjainkig a Nátrium-hidrogén-szulfát döntő szerepet játszott az emberi élet különböző területein, a politikától a kultúráig, a technológiáig és a tudományig. Ezeken az oldalakon a Nátrium-hidrogén-szulfát számos oldalát megvizsgáljuk, a legvitatottabb aspektusaitól a legjelentősebb hozzájárulásokig, annak érdekében, hogy teljes mértékben megértsük a Nátrium-hidrogén-szulfát jelentőségét a mai világban.
![]() |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Nátrium-hidrogén-szulfát | |||
![]() | |||
| |||
IUPAC-név | Nátrium-hidrogén-szulfát | ||
Más nevek | Nátrium-biszulfát | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 7681-38-1 | ||
PubChem | 516919 | ||
ChemSpider | 56397 | ||
EINECS-szám | 231-665-7 | ||
RTECS szám | VZ1860000 | ||
InChIKey | WBHQBSYUUJJSRZ-UHFFFAOYSA-M | ||
UNII | BU8V88OWIQ | ||
ChEMBL | CHEMBL1200488 | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | NaHSO4 | ||
Moláris tömeg | 120,06 g/mol (vízmentes/anhidrát) 138,07 g/mol (monohidrát) | ||
Megjelenés | fehér por | ||
Halmazállapot | szilárd | ||
Sűrűség | 2,742 g/cm³ (anhidrát) | ||
Olvadáspont | 58,5 °C (monohidrát) 315 °C (anhidrát), egy része elbomlik | ||
Forráspont | Na2S2O7-tá bomlik | ||
Oldhatóság (vízben) | 50 g/100 ml (0 °C) 100 g/100 ml (100°C) | ||
Kristályszerkezet | |||
Kristályszerkezet | monoklin (monohidrát) Triklin (anhidrát) | ||
Veszélyek | |||
EU osztályozás | Irritatív (Xi)[1] | ||
R mondatok | R41[1] | ||
S mondatok | (S2), S24, S26[1] | ||
Lobbanáspont | nem éghető | ||
Rokon vegyületek | |||
Azonos kation | A nátrium vegyületei | ||
Azonos anion | Szulfátok | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A nátrium-hidrogén-szulfát (más néven nátrium-biszulfát vagy E514ii) a nátriumnak kénsavval alkotott vegyülete. Képlete: NaHSO4.
Az egyik módszer, hogy pontosan annyi kénsavat és nátrium-hidroxidot keverünk össze, hogy maradék nélkül nátrium-hidrogén-szulfát és víz képződjön.
A másik módszer az, amikor a nátrium-klorid és a kénsav magas hőmérsékleten bekövetkező reakciójából nátrium-hidrogén-szulfát és hidrogén-klorid gáz keletkezik.
Ezt követően a reakcióelegyet lehűtik, így a nátrium-hidrogén-szulfát a tartály alján megszilárdul. A keletkezett hidrogén-kloridot vízen vezetik keresztül, így melléktermékként sósavat kapunk. Ezzel a módszerrel anhidrátot kapunk.
Egy harmadik módszer, amikor réz-szulfátot és nátrium-hidrogén-karbonátot reagáltatunk:
A nátrium-hidrogén-szulfát vizes oldata savas kémhatású, 1M oldat pH-értéke 1,4. Néhány helyzetben kénsav alternatívájaként használják. Például nátrium-hidrogén-szulfát és nátrium-acetát reakciójával ecetsav állítható elő. Egy másik alkalmazása, hogy a legtöbb karbonátból szén-dioxidot szabadít fel.
A vízmentes nátrium-hidrogén-szulfát erősen higroszkópos, olvadáspontját nem lehet pontosan meghatározni. Általában azt a hőmérsékleti értéket szokták használni, melynél a nátrium-hidrogén-szulfát nátrium-piroszulfáttá és vízzé kezd bomlani.
Alkohol hatására nátrium-szulfátra és szabad kénsavra bomlik.[2]