Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Mutschenbacher Béla-et, hogy elmélyüljünk annak jelentésében, hatásában és relevanciájában a jelenlegi kontextusban. A Mutschenbacher Béla olyan téma, amely a történelem során nagy érdeklődést váltott ki, vitákat, kutatásokat és reflexiókat generált különböző területeken. Ezeken az oldalakon elemezzük a Mutschenbacher Béla különböző nézőpontjait, valamint a mai társadalomra gyakorolt hatását. Ez a cikk az eredetétől a lehetséges jövőbeli fejlesztésekig a Mutschenbacher Béla átfogó jövőképét kívánja kínálni azzal a céllal, hogy gazdagítsa az ismereteket és ösztönözze a témával kapcsolatos kritikai reflexiót.
| Mutschenbacher Béla | |
| Született | 1848. szeptember 10. Pest |
| Elhunyt | 1926. július 2. (77 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | Mutschenbacher Emil |
| Foglalkozása | orvos, sebész |
Meisseni Mutschenbacher Béla (Pest, 1848. szeptember 10. – Budapest, 1926. július 2.) orvos és sebész-doktor, egyetemi tanár, Mutschenbacher Viktor jogász testvére, Mutschenbacher Emil agrárpolitikus édesapja.
Mutschenbacher Alajos és sajókeresztúri Tuba Erzsébetnek fia. Szülővárosában a gimnáziumot a piaristáknál, orvosi tanulmányait a pesti egyetemen végezte, ahol 1871-ben nyert orvosdoktori oklevelet; 1872-ben sebészdoktorrá, 1874-ben szülészmesterré és sebészműtővé avatták fel.
A budapesti egyetem I. belgyógyászati klinikáján és a Szent Rókus kórházban való gyakornokoskodás után, a budapesti egyetemen műtőnövendékké, majd ugyanott a kórházi előkészítő sebészi tanszék tanársegédévé lett. Külföldi tanulmányútjának befejezése után 1878-tól gyakorlóorvos és műtő volt Budapesten.
1888-tól tagja a székesfővárosi törvényhatóság bizottságának, ahol főleg a közegészségügy terén szolgálta a közügyet; valamint a budapesti királyi orvosegyesületnek és orvosszövetségnek,, az országos közegészségügyi egyesületnek, a budapesti orvosi kör országos segélyegyesületének tagja volt, a budapesti önkéntes mentőegyesületnek és nemzeti zenedének választmányi tagja, a budapesti közkórházi orvostársaság volt elnöke és a II. kerületi orvostársaság alelnöke sat.
Kór- és gyógytani, orvostársadalmi és egészségügyi cikkei a Honban (1869), az Orvosi Hetilapban (1878), az Ellenőrben (1879), a Nemzetben (1882., 1884), a Magyar Hírlapban (1890) és az Orvosok Lapjában (1902) jelentek meg.