Mise (zenei műfaj)

Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Mise (zenei műfaj)-et és a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását. A nyilvános színtéren való megjelenése óta a Mise (zenei műfaj) megragadta az emberek fantáziáját, és heves vitákat váltott ki jelentéséről és relevanciájáról. Ez a jelenség kétségtelenül kitörölhetetlen nyomot hagyott a populáris kultúrában, befolyásolva a társadalom felfogását és megközelítését a kérdések széles körében. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Mise (zenei műfaj) többféle dimenzióját és befolyását többek között a politika, a technológia, az oktatás területén. Elemezzük a Mise (zenei műfaj)-re vonatkozó különböző nézőpontokat is, így teljesebb és gazdagabb megértést tesz lehetővé annak fontosságáról a jelenlegi panorámában.

A mise mint zenei műfaj az állandó miseénekeknek (Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Benedictus és Agnus Dei) hat tételben megkomponált alakja.[1]

Római katolikus rítusban tartott szentmise
Johann Sebastian Bach: H-moll mise Agnus Dei

Őse a római Graduale tizennyolc gregorián miséje, melyeknek egymással régebben semmiképp össze nem függő énekeit a 12—13. században kezdték sorozatokká összeillesztgetni. Ez az összeillesztés azonban még ma is annyira laza, hogy bármely miserész pótlására a megfelelő énekek más misékből is átvehetők.

A többszólamú éneklés bölcső korában (11—12. század) előfordult már egy-egy megkomponált misetétel is. Mai értelemben vett, végigkomponált misével első ízben a 14. században találkozunk (egy Tournaiban felfedezett kéziraton).[1]

A gregorián dallamú miseének után a 14. században jelent meg a több énekessel és hamarosan a hangszeres, sőt nagyzenekari kísérettel előadott mise, amelyen vagy az ordinarium missae-t értjük, azaz a mise fent felsorolt hat állandó részét,[2] vagy pedig a proprium missae-t, a mise változó részeit: introitus, graduale, alleluja, offertorium és communio. Ehhez társul ünnepek alkalmával a szekvencia és a traktus, a többszólamú zsoltár.[3]

A klasszikus vokál-polifónia kora Palestrinával az élén sok százszámra termelt miséket, valamint a későbbi századok és a modern kor is.[1]

A külső formát nagyjából minden kor az ősmintáról, a gregorián korálisról leste le. A 18. század instrumentális zenéje bőbeszédűségével a formát és terjedelmet túlfejlesztette, sőt a túlméretezett egyes tételeket arányosítási célzattal kantátaszerűen kisebb egységekre is tördelte. Ez ma X. Piusz motu proprio-jának 11. pontja értelmében tilos.[1]

Kiváló zeneszerzők komponáltak „miséket” (pl. Beethoven: Missa Solemnis), de ezek egy része már terjedelme miatt sem alkalmas liturgikus használatra.[3]

Gregorián misék listája

  • Missa I. Lux et origo
  • Missa II. Fons bonitatis
  • Missa III. Deus sempiterne
  • Missa IV. Cunctipotens genitor Deus
  • Missa V. Magnae Deus potentiae
  • Missa VI. Rex genitor
  • Missa VII. Rex splendens
  • Missa VIII. De angelis
  • Missa IX. Cum Iubilo
  • Missa X. Alme Pater
  • Missa XI. Orbis factor
  • Missa XII. Pater cuncta
  • Missa XIII. Stelliferi Conditor orbis
  • Missa XIV. Jesu Redemptor
  • Missa XV. Dominator Deus
  • Missa XVI. In Feriis per annum
  • Missa XVII. In Dominicis Adventus et Quadragesimae
  • Missa XVIII. Deus genitor alme

Liturgikus célú misék

Magyarországon gyakran használt, liturgikus célú misék:

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d Katolikus Lexikon 4., [[Bangha Béla]] S. J. (szerk.) Mise (1933) |. (Hozzáférés: 2020)
  2. ↑ Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Benedictus, Agnus Dei
  3. ↑ a b Arató-Verbényi: Liturgikus lexikon