Metilénkék
A Metilénkék olyan téma, amely a történelem során minden korosztály és kultúra embereinek figyelmét felkeltette. Az ókortól napjainkig a Metilénkék tanulmányozás, vita és csodálat tárgya. A Metilénkék jelentősége a kortárs társadalomban tagadhatatlan, mivel a mindennapi élet különböző területeire hatással volt, a gazdaságtól a populáris kultúráig. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Metilénkék különböző oldalait és perspektíváit, elemezve annak jelentőségét és befolyását mai világunkban.
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Metilénkék | |||
| |||
| |||
| |||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| PubChem | 6099 | ||
| ChemSpider | 5874 | ||
| EINECS-szám | 200-515-2 | ||
| DrugBank | DB09241 | ||
| KEGG | C00220 | ||
| ChEBI | 6872 | ||
| InChIKey | CXKWCBBOMKCUKX-UHFFFAOYSA-M | ||
| Beilstein | 3599847 | ||
| UNII | 8NAP7826UB | ||
| ChEMBL | CHEMBL405110 | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A metiltioninium-klorid, amelyet általában metilénkéknek neveznek, egy színezékként és gyógyszerként használt só. Gyógyszerként elsősorban methemoglobinémia kezelésére használják. Korábban ciánmérgezés és húgyúti fertőzések kezelésére használták, de már nem javasolt.
A metilénkéket jellemzően vénába adott injekcióval adják be. A gyakori mellékhatások közé tartozik a fejfájás, hányinger és hányás.
A metilénkéket először 1876-ban készítette Heinrich Caro. Szerepel az Egészségügyi Világszervezet alapvető gyógyszerek listáján.
Orvosi felhasználás
Methemoglobinémia
A metilénkéket a methemoglobinémia kezelésére használják úgy, hogy a hemoglobinban lévő vas vasat kémiailag vasvasssá redukálják. A methemoglobinémia bizonyos gyógyszerek, toxinok vagy bab fogyasztása következtében alakulhat ki az arra érzékenyeknél. Konkrétan olyan methemoglobinszint kezelésére használják, amely meghaladja a 30%-ot, vagy amelyeknél az oxigénterápia ellenére is vannak tünetek. Normális esetben a NADH- vagy NADPH-függő methemoglobin-reduktáz enzimek révén a methemoglobin visszaredukálódik hemoglobinná. Amikor nagy mennyiségű methemoglobin lép fel másodlagosan a toxinok miatt, a methemoglobin-reduktázok túlterhelődnek. A metilénkék intravénás befecskendezése ellenszerként először maga redukálódik leukometilénkékké, amely aztán a hemcsoportot a methemoglobinból hemoglobinná redukálja. A metilénkék órákról percekre csökkentheti a methemoglobin felezési idejét. Nagy dózisokban azonban a metilénkék valójában methemoglobinémiát vált ki, megfordítva ezt az utat.
Ciánmérgezés
Mivel redukciós potenciálja hasonló az oxigénéhez, és az elektrontranszportlánc összetevőivel csökkenthető, a metilénkéket néha nagy dózisú kálium-cianid-mérgezés ellenszereként használják. Ezt a módszert először 1933-ban Matilda Moldenhauer Brooks San Franciscóban tesztelte sikeresen, bár először a Lundi Bo Sahlin Egyetemen mutatták be.
Neurodegeneratív betegség
A metilénkék erősen lipofil, így könnyen átjut a vér-agy gáton. A metilénkék jobban koncentrálódik az agyban, mint a plazmában, és nagy affinitása van a mitokondriumokhoz. Számos tanulmány kimutatta jótékony hatását a mitokondriális diszfunkcióra és a neurodegeneratív betegségekre, amelyek szorosan összefüggenek.
