Matteo Visconti

A mai világban a Matteo Visconti egyre aktuálisabb téma. Akár a társadalomra gyakorolt ​​hatása, akár a gazdaságban betöltött fontossága, akár a kultúrára gyakorolt ​​hatása miatt, a Matteo Visconti mind a szakértők, mind a nagyközönség figyelmének tárgyává vált. A Matteo Visconti széles körű vonatkozásaival, valamint vitát és elmélkedést generáló képességével a jelenlegi napirend döntő témájává nőtte ki magát. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Matteo Visconti különböző aspektusait, elemezve eredetét, időbeli alakulását és lehetséges jövőjét. Továbbá megvizsgáljuk, hogy a Matteo Visconti milyen szerepet játszik az emberek mindennapi életében, és jelentőségét a globális kontextusban.

Matteo Visconti
Született1250. augusztus 15.[1]
Invorio
Elhunyt

Crescenzago
ÁllampolgárságaMilánó
HázastársaBonacossa Borri (1269–)[2]
Gyermekei
SzüleiAnastasia Pirovano
Teobaldo Visconti
Foglalkozásafegyveres erők tagja
Tisztsége
  • plébános
  • capitano del popolo (1287. december – 1289. december 21., Milánó)
  • capitano del popolo (1289. december 21. – , Milánó)
  • capitano del popolo (1290–, Vercelli)
  • capitano del popolo (1292–, Alessandria)
  • capitano del popolo (1292–, Como)
  • capitano del popolo (1301. május – , Bergamo)
A Wikimédia Commons tartalmaz Matteo Visconti témájú médiaállományokat.

Matteo I Visconti (Invorio, 1250. augusztus 15. – Crescenzago, 1322. június 24.) a Visconti-család tagja. 1295-ben Milánó politikai vezetője lett nagybátyja, Ottone Visconti érsek utódaként.

Pályafutása

Adolf von Nassau már 1294-ben kinevezte császári helytartóvá. Noha az 1302-es della Torre-lázadás miatt Veronába menekült, Itáliában a császári ügy iránti kitartó hűsége kivívta VII. Henrik német-római császár (ur. 1308–1313) háláját, aki 1311-ben visszahelyezte Milánóba, Lombardia császári helytartói posztjára. Azt követően uralma alá vonta Piacenzát, Tortonát, Paviát, Bergamót, Vercellit, Cremonát és Alessandriát. Bár tehetséges tábornok volt, inkább a diplomáciára és a vesztegetésre támaszkodott hódításai során, és az óvatos olasz despota mintájának tekintették. Kitartó ghibellin politikája és vitája XXII. János pápával (ur. 1316–1334) a milánói püspökség elfoglalása miatt 1322-ben Bertrand du Pouget pápai legátus kiközösítette. 1322-ben lemondott a trónról fia, I. Galeazzo Visconti javára, és nem sokkal ezután meghalt.

Gyermekei

Matteo Viscontinak nejével, Bonacossával († 1321. január 13.), Squarcino Borri condottiero leányával a következő gyermekeik voltak:

  • I. Galeazzo Visconti (1277–1328)
  • Luchino Visconti (1287–1349)
  • Stefano Visconti († 1327. július 4.)
  • Marco Visconti († meggyilkolták 1329-ben), Alessandria podestàja
  • Giovanni Visconti (1290–1354)
  • Caterina Visconti 1298 Alboino della Scala († 1311)
  • Zaccarino Visconti Franchino Rusca
  • Agnese Visconti Cecchino della Scala († 1325)

Jegyzetek

  1. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ p16404.htm#i164039, 2020. augusztus 7.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Matteo I. Visconti című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

  • The New Encyclopaedia Britannica, 12. kötet (1993), 395. o.
  • Francesco Cognasso: I Visconti. Dall'Oglio, Milánó, 1987, ISBN 88-7718-346-2 (újranyomás d. Kimenet Milánó 1972)
  • Paolo Grillo: Visconti, Matteo. In: Raffaele Romanelli (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani (DBI) 99. kötet, Verrazzano-Vittorio Amedeo. Istituto dell'Enciclopedia Italiana, Róma, 2020
  • Francesca Maria Vaglienti: Visconti, Matteo I. In: Lexikon des Mittelalters, 8. kötet (1997), 1725. o.

További információk