Martini (koktél)

Ez a szócikk a koktélról szól. Hasonló címmel lásd még: Martini (egyértelműsítő lap).

Martini
Főbb összetevők	olajbogyó csavart citromhéj száraz vermut gin koktélpohár
Alkoholtartalom	%
A Wikimédia Commons tartalmaz Martini témájú médiaállományokat.

A martini ginből és vermutból készített koktél, melyet olívabogyóval vagy citromhéjjal díszítenek. A nyugati világban az egyik legismertebb báritalnak számít. A martini egyike a hat alapitalnak David A. Embury klasszikus könyvében, a The Fine Art of Mixing Drinks-ben („Az italkeverés művészete”). Az Egyesült Államoktól eltérően Európában, ha egy bárban „martinit” kérünk, általában jégre töltött vermutot kapunk, mivel az olasz Martini vermut népszerűbb a martini koktélnál.^[1]

A martini az International Bartenders Association (IBA) szerint 6 cl gin és 1 cl száraz vermut keveréke.^[2] Ez a legelterjedtebb változat. A szárazabb variációk 8:1, 12:1, 15:1 arányig terjedhetnek, 1 15: 1 arányú martini a Montgomery Martini, melyet Bernard Montgomery angol tábornagyról neveztek el.

A hozzávalókat keverőpohárba töltik jégkockákkal, összekeverik őket és jéggel vagy jég nélkül töltik át egy hűtött koktélpohárba. Olívabogyóval díszítik vagy citromhéjjal, melyet általában megcsavarnak, hogy az illóolajai az italba kerülhessenek.^[3] Harry Craddock klasszikus koktélkönyve, a Savoy Cockail Book (1930) szerint mindegyik martinit rázva kell készíteni.

• tökéletes martini (perfect martini): egyenlő arányban tartalmaz édes és száraz vermutot.
• mocskos martini (dirty martini): a koktélhoz adnak az olajbogyó levéből
• Churchill martini: nem tartalmaz vermutot, csak (lehetőleg jégbe hűtött) gint, miközben fogyasztója egy zárt üveg száraz vermutot nézeget
• nedves martini (wet martini): több vermuttal készül
• 50-50 martini: egyenlő arányban tartalmaz gint és vermutot
• fordított martini (upside-down vagy reverse martini): több vermutot tartalmaz mint gint

A vodka martini koktél vodkából és vermutból jéggel készül shakerben vagy keverőpohárban. A shakerrel készített martini főleg kulturális behatások eredménye.

Az egyik elmélet szerint a martini 1911-ben született a New York-ban található Knickerbocker Hotel, és a koktélt feltaláló csapost Martininek hívták.^[4]

Az nyomtatásban először 1869-ben megjelent vermutkoktél is tekinthető a martini elődjének, mely hűtött vermut volt citromhéjjal díszítve, és néha egy kevés keserűlikőrrel megerősítve.^[5]

Elsősorban a fiktív kém, James Bond tette népszerűvé, ugyanis vodka-martinijét mindig „rázva, nem keverve” kérte.^[6] Az itala inkább bradford volt, mint martini. Ian Fleming a James Bond által fogyasztott koktélt, mely ginből, vodkából, Lillet-ből áll Vespernek (ma Vesper Martiniként is ismert) nevezte a Casino Royale szereplője után.^[7]

A shakerrel készített változat eredete azonban régebbre nyúlik vissza. John O'Hara 1935-ös regényében, a Butterfield 8-ban az egyik szereplő a rázott martinit dicséri a keverttel szemben. Nick Charles nyomozó (William Powell) A sovány ember (1934) című filmben azt mondja egy csaposnak, hogy a száraz martinit mindig a keringő ütemére rázza. Noël Coward angol drámaíró és könyvszerző véleménye szerint a tökéletes martini úgy készül, hogy gint töltünk egy pohárba, majd meglengetjük Olaszország felé – ezzel arra célozva, hogy minél kevesebb vermutot teszünk a martinibe, annál jobb lesz. William Somerset Maugham angol író szerint „a martinit mindig keverni kell, nem rázni, hogy a molekulák érzékien üljenek egymáson”. J. D. Salinger Zabhegyező című regényében is található utalás a „minél szárazabb” martinire: mikor a főszereplő Carl Luce-szal beszélget a New York-i Wicker bárban, Carl előbb egy „jó száraz” martinit rendel, majd a következőnél azt kéri a csapostól, hogy „csinálja még sokkal szárazabbra”.

• Gadberry, Brad: The Martini FAQ, 2008. január 12. (Hozzáférés: 2008. augusztus 10.)
• History of the Martini: A talk with Max Rudin 29 December 1997 (real audio format)