Marguerite Duras

A mai világban a Marguerite Duras a társadalom széles köre számára nagyon fontos és érdekes téma lett. A gazdaságra gyakorolt ​​hatásától a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásáig a Marguerite Duras felkeltette a szakértők és a rajongók figyelmét. Egyre több tanulmány és vita foglalkozik a fontosságával, a Marguerite Duras a kortárs diskurzus központi témájaként pozicionálta magát. Ahogy belépünk egy egyre inkább globalizálódó és összekapcsolódó világba, úgy tűnik, hogy a Marguerite Duras jelentősége megnő, és felhívja magára a különböző területekről és tudományágakról érkező egyének figyelmét. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Marguerite Duras néhány legfontosabb dimenzióját és a mai társadalom különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását.

Marguerite Duras
1960-as igazolványképe
1960-as igazolványképe
SzületettMarguerite Germaine Marie Donnadieu
1914. április 4.
Saigon, Francia-Indokína
Elhunyt1996. március 3. (81 évesen)
Párizs
ÁlneveMarguerite Duras
Állampolgárságafrancia
Házastársa
  • Dionys Mascolo (1947–1956)
  • Robert Antelme (1939. szeptember 23. – 1947. április 24.)
GyermekeiJean Mascolo
SzüleiHenri Donnadieu
Marie Legrand
Foglalkozásaírónő, forgatókönyvíró, filmrendező
IskoláiPárizsi Egyetem (law degree in France, DES)
Kitüntetései
Halál okanyelőcsőrák
SírhelyeMontparnasse-i temető (21)[2]
Írói pályafutása
Fontosabb művei
  • The Lover
  • Moderato Cantabile
  • The Sea Wall
  • The Ravishing of Lol Stein
  • Le Vice-Consul
  • India Song
  • La Douleur
  • The North China Lover
Marguerite Duras aláírása
Marguerite Duras aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Marguerite Duras témájú médiaállományokat.

Marguerite Duras (szül. Marguerite Germaine Marie Donnadieu; Saigon, Francia-Indokína, 1914. április 4. – Párizs, 1996. március 3.) francia írónő, forgatókönyvíró, filmrendező.

Életpályája

Szülei Henri és Marie (szül. Legrand) Donnadieu voltak. 1931-ig kisebb megszakításokkal Francia-Indokínában élt. 1933-tól Párizsban először matematikát és jogot hallgatott édesanyja hatására, majd nem sokkal később politikatudományra váltott, amit 1938-ban fejezett be. 1935–1941 között a Gyarmatügyi Minisztérium titkára volt. 1942–1944 között – a második világháború alatt – a Vichy-kormány egy könyvkiadással foglalkozó irodájában dolgozott. François Mitterranddal része volt a francia ellenállásnak. 1943-tól jelentek meg művei.

Irodalmi pályája

Műveiben az „új regény” eszközeit használta fel, de csak laza szálakkal kapcsolódik az irányzathoz. Hősei többnyire az elszigeteltség, a magány ellenére is a közösséget kereső, szeretetre vágyó emberek. 1944-ben jelent meg első regénye, A nyugodt élet, ezt követte 1950-ben a Gát a Csendes-óceánon. Az 1954-ben napvilágot látott Naphosszat a fákon, amely 1966-ban magyarul is megjelent. Regényei mellett írt színdarabokat, illetve dramatizált is. A Seine- et Oise-i viadukt 1963-ban megkapta a Fiatal kritikusok díját.[3]

Filmes pályája

A filmvilágban is rangot szerzett magának a Szerelmem, Hirosima (1959) című forgatókönyvével, amelyet Alain Resnais vitt filmre. Ez az alkotás ma már a francia új hullám klasszikus műve. 1967-ben Paul Seban társaságában megpróbálkozott a filmrendezéssel is, és saját 1965-ben készült színdarabját, A zenét dolgozta fel.

Művei

  • Les Impudents (1943)
  • La Vie tranquille (1944, magyarul: A nyugodt élet)
  • Un barrage contre le Pacifique (1950; magyarul: Gát a Csendes-óceánon, 1960)
  • Le Marin de Gibraltar (1952; magyarul: A Gibraltár tengerésze)
  • Les petits chevaux de Tarquinia (1953)
  • Des journées entières dans les arbres (1954; magyarul: Naphosszat a fákon, 1966)
  • Le Square (regény, 1955; magyarul: A tér)
  • Moderato Cantabile (1958)
  • Les Viaducs de la Seine et Oise (1959; magyarul: Seine- et Oise-i viadukt)
  • Dix heures et demie du soir en été (1960)
  • L'après-midi de Monsieur Andesmas (regény, 1962; magyarul: Andesmas úr délutánja, 1964)
  • Le Ravissement de Lol V. Stein (1964)
  • Théâtre I. (1965)
  • Le Vice-Consul (regény, 1966; magyarul: Az alkonzul)
  • L'Amante Anglaise (1967; magyarul: Oroszlánszáj, 1969)
  • Théâtre II (1968)
  • Détruire, dit-elle (regény, 1969; magyarul: Azt mondja, rombolni)
  • Abahn Sabana David (1970)
  • L'Amour (1971)
  • Nathalie Granger (1973)
  • L'Eden Cinéma (1977)
  • Savannah Bay (1982)
  • La Maladie de la mort (1983)
  • La Douleur (1985)
  • Les Yeux bleus Cheveux noirs (1986)
  • Emily L. (1987)
  • La Pluie d'été (1990)
  • L'Amant de la Chine du Nord (1992)
  • Yann Andréa Steiner (1992)
  • Écrire (1993)

Magyarul

  • Naphosszat a fákon / Moderato cantabile / Andesmas úr délutánja; ford., bev. Gyergyai Albert; Magvető, Bp., 1966
  • Oroszlánszáj. Regény; ford., utószó Farkas Márta; Európa, Bp., 1969 (Modern könyvtár)
  • A szerető. Kisregény; ford. Ádám Péter; Európa, Bp., 1987 (Modern könyvtár)
  • A tér / Nyáron este fél tizenegykor; ford. Berlin Iván, Kürti György; Európa, Bp., 1989 (Európa zsebkönyvek)
  • Az alkonzul; ford. Szabolcs Katalin; Európa, Bp., 1995
  • Az észak-kínai szerető; ford. Fázsy Anikó; Vaste Monde, Pomáz, 1995

Filmforgatókönyvei

Díjai

Jegyzetek

  1. ↑ https://www.kunstkultur.bka.gv.at/staatspreis-fur-europaische-literatur (német nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 8.)
  2. ↑ https://www.landrucimetieres.fr/spip/spip.php?article861
  3. ↑ A művet egyébként 1960-ban mutatták be először Párizsban.

Források

  • Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 277. old.
  • Magyar és Nemzetközi Ki Kicsoda 1996 CD-ROM, Biográf Kiadó, 1997
  • Ki Kicsoda a világirodalomban? Könyvkucó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-90-9

További információk