A mai világban a Marcelo Salas olyan témává vált, amely az emberek széles körében nagyon fontos és érdekes. Legyen szó naprakész információkat kereső szakemberekről, tudásukat bővíteni kívánó diákokról vagy egyszerűen csak olyan emberekről, akik többet szeretnének megtudni erről a témáról, a Marcelo Salas továbbra is az egyre sokszínűbb közönség figyelmét felkelti. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Marcelo Salas-hez kapcsolódó legrelevánsabb és legaktuálisabb szempontokat, teljes és naprakész perspektívát kínálva ezzel a témával kapcsolatban, amely továbbra is érdeklődést kelt minden típusú közönségben.
Marcelo Salas | |||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() | |||||||||||||||||||||||||||||||||
Marcelo Salas 2015-ben | |||||||||||||||||||||||||||||||||
Személyes adatok | |||||||||||||||||||||||||||||||||
Teljes név | José Marcelo Salas Melinhao | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Születési dátum | 1974. december 24. (50 éves) | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Születési hely | ![]() | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Állampolgárság | ![]() | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Magasság | 173 cm | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Testtömeg | 75 kg | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Becenév | El Matador, Shileno | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Poszt | csatár | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Junior klubok | |||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||
Felnőtt klubok1 | |||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||
Válogatottság | |||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Marcelo Salas témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||||||||||||||||||
José Marcelo Salas Melinao (Temuco, 1974. december 24. –) chilei válogatott labdarúgó.
Salas a Deportes Temuco csapatánál nevelkedett, majd 1991-ben az apja az ország legnépszerűbb klubjába, az Universidad de Chilébe vitte. Itt 1993. január 4-én debütált a felnőtt csapatban, első gólját pedig 1994-ben szerezte a Cobreola elleni bajnoki mérkőzésen, majd a szezonban még további 26 góllal vette ki a részét csapata bajnoki címéből. Három évig volt a klubnál, ezalatt 75 mérkőzésen lépett a pályára, és 50 gólt szerzett. Először 1994-ben került be a chilei labdarúgó-válogatottba.
1996-ban Argentínába igazolt, a River Plate-hez, amit az argentin sajtó kritikus hangon kommentált, mert chilei labdarúgó még nem volt sikeres Argentínában, még Maradona is negatív hangot ütött meg. Salas hamar elhallgattatta a kritikusokat, és a szurkolók kedvence lett. Játékával jelentős mértékben hozzájárult új csapata sikeréhez: 1996-tól 1998-ig (eddig volt a klubnál) 51 mérkőzésen 26 gólt lőtt. Csapatával megnyerte 1996-ban a Torneo de Aperturát, 1997-ben Clausurát és az Aperturát, 1997-ben pedig dél-amerikai szuperkupa-győztes lett (a döntőben éppen az ő két góljával). Ebben az időszakban a Chilével kijutott a Franciaországban megrendezett 1998-as világbajnokságra. Csoportjukból Olaszország mögött továbbjutottak a nyolcaddöntőbe, ahol kikaptak Brazíliától. Salas négy mérkőzésen négy gólt lőtt, amivel elnyerte a bronzcipőt (holtversenyben a brazil Ronaldóval és a mexikói Luis Hernándezzel).
1998-ban Európába költözött, és a Laziónál játszott. Bemutatkozására 1998. október 4-én került sor, és már ekkor látszott, hogy Salas a csapat motorja lesz. Első itáliai gólját pár nappal később az Internazionale ellen szerezte. A Laziónál 1998–2001 között 79 mérkőzésen szerepelt és 34 gólt szerzett. Csapatával, amely utoljára (egyben először) 1974-ben volt bajnok, az 1999–2000-es szezonban megnyerte az olasz bajnokságot. Ezen kívül megnyerte az olasz kupát, a Kupagyőztesek Európa-kupáját és az Európai szuperkupát (utóbbi mérkőzésen az ő góljával győzték le 1–0-ra a Manchester Unitedet).
2001-ben átigazolt a Juventusba (az átigazolási díjon kívül a szerb Darko Kovačevićért cserébe[1]), de játékát sérülések hátráltatták, így csak 14 mérkőzésen vehetett részt, és csak 2 gólt szerzett.
A rosszul sikerült szezon után 2003-ban a River Plate-hez került kölcsönbe.[2] A sérülések miatt nem sikerült régi formáját visszaszereznie, 43 meccsen 17 gól szerzett, és már a visszavonulását fontolgatta. A Libertadores-kupa elődöntőjében még sikerült egy emlékezetes gólt szereznie, de így is kikaptak a későbbi győztes São Paulótól.
2005 júliusában került nyilvánosságra, hogy visszatér az Universidad de Chiléhez.[3] A sajtó ugyan tartott attól, hogy egy sérülékeny játékos érkezik a klubhoz, ő mégis elvezette klubját a kupadöntőig, amit azonban végül az Universidad Católica nyert meg. 2006-ban ismét eljutottak a döntőig, de ott most a Colo-Colo volt jobb – tizenegyesekkel.
Ebben az évben visszatért a válogatottba, amelyben 2005 óta nem játszott. A Marcelo Bielsa irányításával készülő válogatottban 2007 szeptemberében két barátságos mérkőzést játszott Ausztriában, majd a 2010-es labdarúgó világbajnokság selejtezőinek első négy mérkőzésén is. 2007. november 18-án, az Uruguay elleni mérkőzésen két gólt szerzett.
Salas 2008. november 26-án bejelentette, hogy befejezi pályafutását.[4]
2009. június 2-án játszotta búcsúmérkőzését. Meghívott játékostársai között szerepeltek barátai az Universidad de Chiléből, a River Plate-ből, a Juventusból, valamint az 1998-as vb chilei válogatottjából. Salas mindkét oldalon játszott, és három gólt szerzett. A meccset több mint 50 000 néző tekintette meg.
2011 júliusában jótékonysági meccsen működött közre, amelynek bevételéből a 2010-es chilei földrengés áldozatait kívánták megsegíteni. A mérkőzésen a „Salas barátai” és a „Messi barátai” nevű csapatok játszottak.[5]