Magyar Adorján

Manapság a Magyar Adorján olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette szerte a világon. Akár a társadalomra gyakorolt ​​hatása, akár a történelemben betöltött relevanciája, akár a kultúrára gyakorolt ​​hatása miatt, a Magyar Adorján-nek sikerült a legkülönbözőbb közönségek érdeklődési köreként pozicionálnia magát. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Magyar Adorján különböző aspektusait, elemezve annak fontosságát és következményeit különböző összefüggésekben. A keletkezésétől a jelenlegi fejlődéséig a Magyar Adorján arra hív bennünket, hogy gondolkodjunk el jelentéséről és relevanciájáról mindennapi életünkben. Csatlakozzon hozzánk, amikor elmélyülünk a Magyar Adorján világában, és fedezze fel azokat a bonyodalmakat, amelyek ezt a témát olyan vonzóvá teszik.

Magyar Adorján
Született1887. október 4.
Budapest
Elhunyt1978. szeptember 28. (90 évesen)
Zelenika
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásanéprajzkutató

Magyar Adorján (Budapest, 1887. október 4. – Zelenika, Montegenró, 1978. szeptember 28.) magyar néprajzkutató, aki a magyarság eredetével, vallásával, nyelvével kapcsolatos, olykor meglehetősen merész nézeteivel lett ismert a két világháború közötti időben.

Élete

Magyar Antal huszártiszt fiaként született. Fiatal korában Rómában folytatott művészeti tanulmányokat, majd Erdélyben néprajzi kutatásokat. Arra az álláspontra jutott, hogy az olaszoknak, franciáknak, németeknek nem volt igazi nemzeti stílusuk, hanem nemzetközi stílusok határozták meg művészetüket (gótika, reneszánsz, barokk stb.). Velük szemben a magyar nép valóban saját nemzeti stílussal rendelkezett (Magyar építőízlés). A két világháború között további elméleteket dolgozott, és ezekben végül odáig ment, hogy az emberiség megjelenését is a Kárpát-medence területére tette. Foglalkozott a magyar ősnyelv és ősvallás kérdéskörével is. Támogatta Szépvízi Balás Bélát a magyar ősvallás feltámasztására irányuló kísérleteiben. Kapcsolatba került az 1930-as években működő dr. Bencsi Zoltán-féle Turáni Egyistenhívők Mozgalmával is.

A második világháború utáni megváltozott politikai–kulturális légkörben nem tudta folytatni kutatásainak–elméleteinek publikálását, azok közül csak néhány látott napvilágot külföldi (dél-amerikai, svájci, amerikai) folyóiratokban, könyvekben. 1978-ban, 91 éves korában hunyt el. Munkáit jóval halála után, az 1990-es években kezdték ismét kiadni.

Művei

  • Kérdések. Ázsiából jöttünk-e vagy Európai ősnép vagyunk?, Pestvidéki Nyomda, Vác, 1930
  • Ős magyar rovásírás, Az „A Fáklya” Kiadása, Warren, Ohio, USA, 1961, majd 2. kiad. 1970
  • A lelkiismeret aranytükre. Adatok a magyar ősvallás erkölcstanából, Ablaka Nyomda, Szeged, 1937
    • újabb kiadás: Duna Könyvkiadó Vállalat, Fahrwangen, Svájc, 1975
  • A Nibelung-ének, Az „A Fáklya” Kiadása, Warren, Ohio, USA, 1963
  • Elméletem ősműveltségünkről, Duna Könyvkiadó Vállalat, Fahrwangen, Svájc, 1978
  • Magyar építőízlés, Kráter Kiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-7847-17-0
  • A csodaszarvas, Magyar Adorján Baráti Kör, Budapest, 1992, ISBN 963-04-1333-7
  • A magyar nyelv, Magyar Adorján Baráti Kör, Budapest, 1992
  • Huszáréletem, Magyar Adorján Baráti Kör, Budapest, 1993
  • Ősműveltségünk költői szépségei: a magyar művészek és költők számára, Magyar Adorján Baráti Kör, Budapest, 1994
  • Az ősműveltség, Magyar Adorján Baráti Kör, Budapest, 1995, ISBN 963-0455-09-9

Források

További információk

  • Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. Újvidék, Fórum Könyvkiadó, 2002
  • A Kárpát-medence, mint a magyarság bölcsője: Magyar Adorján életműve, Tomory Zsuzsa összeállítása, HUN-idea, Budapest, 2014
  • Őshonosság : a Magyar Adorján Baráti Kör időszaki tájékoztatója, Magyar Adorján Baráti Kör, Budapest, 1991-1995