Lovis Corinth

A mai világban a Lovis Corinth olyan érdekes téma, amely az emberek széles körének kíváncsiságát és figyelmét felkelti. Akár mai relevanciája, akár a társadalomra gyakorolt ​​hatása, akár történelmi jelentősége miatt, a Lovis Corinth minden korosztálytól és hátterű egyén képzeletét megragadta. A populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásától az akadémiai vagy tudományos területeken való jelentőségéig a Lovis Corinth továbbra is állandó tanulmányozás és érdeklődés témája. Ebben a cikkben a Lovis Corinth különböző dimenzióit vizsgáljuk meg, elemezzük következményeit, időbeli alakulását és jelentését a jelenlegi kontextusban. A Lovis Corinth különböző nézőpontjait is megvizsgáljuk, kiemelve annak fontosságát és relevanciáját a különböző tanulmányi és gyakorlati területeken.

Lovis Corinth
Önarcképe (1900)
Önarcképe (1900)
Született1858. július 21.
Tapiau
Meghalt1925. július 17. (66 évesen)
Zandvoort
SírhelySüdwestkirchhof Stahnsdorf
Alkotott1872–1925
Nemzetiségenémet
Stílusaimpresszionizmus és az expresszionizmus
Mestere(i)William-Adolphe Bouguereau
Tony Robert-Fleury
A Wikimédia Commons tartalmaz Lovis Corinth témájú médiaállományokat.

Lovis Corinth (Tapiau, Kelet-Poroszország, 1858. július 21. – Zandvoort, 1925. július 17.) német festő, aki műalkotásaiban ötvözte az impresszionista és az expresszionista irányvonalat.

Élete és munkássága

Königsbergben, Münchenben, Antwerpenben és Párizsban tanult. William-Adolphe Bouguereaués Tony Robert-Fleury eklektikus stílusban festő mesterek tanítványa volt. 1887-től Németország különböző városaiban élt: 1891-től Münchenben alkot, majd 1901-től a berlini szecessziós csoport szervezője. A művészcsoport elnöke, Max Liebermann mellett mint a német impresszionizmus fő képviselője ismert. 1910-1912-ben Corinth a berlini szecessziós csoport elnöke. 1900-1923-ban Berlinben munkálkodott, a berlini multikulturális környezet igen jótékony hatást gyakorolt műveire.

Fekvő akt, 1899
Asszony rózsaszín kalapban (1912)

Művészete több stílusfordulatot tartalmaz. Legkorábban naturalista stílusban festett, majd az impresszionista és az expresszionista irányzatot ötvözte. Témaválasztása igen változatos, megörökíti a hétköznapokat, s fest tájképeket, vallásos és szimbolikus kompozíciókat és arcképeket. S mintegy 900 grafikai alkotása van, olykor erőteljesebb vonalú grafikáinak stílusát ecsettel is megjeleníti a festményein, ugyanekkor egészen finom vonalú, plasztikus grafikái is bőséggel vannak. Tehetséges illusztrátorként is tevékenykedett.[1] Megírta önéletrajzát és írt néhány elméleti művet a festőművészetről.[2]

Az 1900-as évek közepén festményeiből néhány kortárs német festő műveivel együtt csoportos kiállítást rendezett a budapesti Könyves Kálmán Szalon.[3]

1919-ben Urfeld-Walchensee-ben vett egy házat, s ott élt és alkotott, a Walchen-tó és környéke inspirálólag hatott munkásságára, számos tájképet, portrét, s vallási témájú alkotást készített.

Művei

Legismertebb képeiből

  • Fekvő akt, 1899 (Bréma, Kunsthalle) expresszionista stílusban
  • Szalomé, 1899 (Cambridge, USA, Busch Reisinger Museum, Harvard University) impresszionista stílusban
  • Asszony rózsaszín kalapban, 1912 expresszionista stílusban
  • Walchensee mellől tájkép-sorozat, 1920-1925 impresszionista és expresszionista stílusban
  • Perseus és Andromeda
  • Pietà & Levétel a keresztről, 1920 expresszionista stílusban
  • Schlossfreiheit in Berlin, 1923 expresszionista stílusban
  • Ecce homo, 1925 (Kunstmuseum, Basel) expresszionista stílusban

Arcképeiből

  • Otto Eckmann, 1897
  • Alfred von Tirpitz, 1917
  • Friedrich Ebert, 1924

Galéria

  • Hölgyportré (1886)
    Hölgyportré (1886)
  • Nana (1911)
    Nana (1911)
  • Walchensee (1920)
    Walchensee (1920)
  • Walchensee (1922)
    Walchensee (1922)
  • Johanna (1923)
    Johanna (1923)
  • Walchensee (1924)
    Walchensee (1924)
  • Walchensee (1925)
    Walchensee (1925)
  • Ecce homo (1925)
    Ecce homo (1925)
Lovis Corinth emléktáblája Berlinben

Jegyzetek

  1. ↑ Das hohe Lied
  2. ↑ Legenden aus dem Künsterleben. Berlin, 1908; Das Erlernen der Malerei. Berlin, 1908; Walter Leistikow. Berlin, 1911
  3. ↑ Somogyi Hajnalka i.m.

Források

  • Művészeti lexikon /szerk. Éber László. Budapest, Győző Andor, 1926. Lovis Corinth szócikket ld. 151. o.
  • Művészeti lexikon. 1. köt. Budapest, 1965. Lovis Corinth szócikket ld. 432-433. o.
  • A művészet története : a századvég és a századelő. Budapest : Corvina, 1988. 320 o. ISBN 963-13-2393-5; ISBN 963-13-2606-3
  • Alain Bois: Az expresszionizmus ld. 241-285. o.

További információk