Mai cikkünkben a Limay (folyó) izgalmas világába fogunk beleásni. Akár szakértő a területen, akár csak kíváncsi többet megtudni, ez a cikk mindenkinek szól. Meg fogjuk vizsgálni a Limay (folyó) különböző szempontjait és perspektíváit, a történetétől a mai alkalmazásáig. Felfedezzük lehetséges előnyeit, kihívásait és vitás területeit, hogy az olvasás végén teljesebb és gazdagabb megértése legyen a Limay (folyó)-ről. Ne hagyja ki ezt a lehetőséget, hogy bővítse ismereteit a Limay (folyó)-ről!
Limay | |
![]() | |
Közigazgatás | |
Országok | ![]() |
Tartományok | Neuquén, Río Negro |
Földrajzi adatok | |
Hossz | 500 km |
Forrásszint | 765 m |
Vízhozam | 650 m³/s |
Vízgyűjtő terület | 61 723 km² |
Forrás | Nahuel Huapí-tó |
![]() | |
Torkolat | Río Negro |
![]() | |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Limay témájú médiaállományokat. | |
A Limay egy folyó Argentínában. Neve a mapucse nyelvből ered, jelentése „tiszta (folyó)”.[1]
A Limay folyó Argentína középső részétől délre, Patagónia északi részén folyik. Az Andok keleti lejtőinél elhelyezkedő, 765 méteres magasságban elterülő Nahuel Huapí-tóból ered, annak legkeletebbi végénél, majd Río Negro és Neuquén tartományok határát alkotva, fő folyásirányát tekintve északkeleti irányba haladva 430 km után éri el Neuquén tartomány fővárosát, Neuquént, ahol a Neuquén folyóval egyesül, a kettő együtt pedig Río Negro néven folyik tovább az Atlanti-óceán felé. Legjelentősebb mellékfolyója a Collón Curá.[2]
Átlagos vízhozama 650 m³/s, vízjárása az egyenetlen évi csapadékeloszlás ellenére viszonylag kiegyenlített, mivel magának a Limaynak, valamint legfőbb mellékfolyóinak a forrásánál is természetes tavak helyezkednek el. A legmagasabb vízhozamot télen tapasztalhatjuk, amikor a környéken a legtöbb csapadék hull, de tavasz végén van egy másodlagos tetőzés is a hegyekben felhalmozódott hó olvadása során keletkező nagy mennyiségű víz lefolyása miatt.[3]
Az 1960-astól az 1990-es évekig mind a Neuquén, mind a Limay folyón több vízerőmű is épült.[3] A legjelentősebb víztározók a Limayon az Alicurá, a Piedra del Águila, a Pichi Picún Leufú és az Ezequiel Ramos Mexía.[2]