A mai világban a Lieb Ferenc olyan téma, amely soha nem látott aktualitást kapott. Mind személyes, mind globális szinten a Lieb Ferenc a társadalom egyik fő gondja lett, vitákat, kutatásokat és jelentős változásokat generál a különböző területeken. A tudományos szférától a kulturális szféráig a Lieb Ferenc jelenléte rányomta bélyegét életünkre, gondolkodásunkra és környezetünkkel való interakcióra. Ezért feltétlenül fel kell tárni a Lieb Ferenc következményeit és következményeit, valamint át kell gondolni a lehetséges megoldásokat és stratégiákat az általa jelentett kihívások kezelésére. Ebben a cikkben a Lieb Ferenc-hez kapcsolódó szempontok széles spektrumában fogunk elmélyülni, azzal a céllal, hogy kritikus és gazdagító pillantást adjunk erre a manapság annyira aktuális témára.
Lieb Ferenc | |
Meghalt | 1787. november 30. körül |
Alkotott | 18. század |
Nemzetisége | magyar |
Stílusa | rokokó |
Aki(k)re hatott | Lieb Antal (a fia) Farenson Ferenc (a rokona) Fabricius Jakab Ignác (a veje) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Lieb Ferenc témájú médiaállományokat. |
Lieb Ferenc (? – 1787. november 30. körül)[1] rokokó vándorfestő Északkelet-Magyarországon a 18. század második felében. A stílusa megkapóan eredeti, változatos motívumkincsét grafikai előképekről merítette.
Iglón dolgozott városi festőként, 1758-ban megházasodott, később gyermekei születtek (Klára, Antal),[2] itt vásárolt házat.
1769 őszén szerződött az edelényi L’Huillier–Esterházy-kastély szobáinak kifestésére. Mitológiai történeteket, csataképeket, hétköznapi idilleket és az évszakokhoz köthető munkákat megörökítő alkotásokat készített 1769 és 1771 között.
Neki tulajdonítható a monoki Andrássy-kastély dísztermének (A négy világrész, A négy elem, portrék) és kápolnájának (Krisztus feltámadása) figurális freskó-szekkó dísze 1770–1771-ből.
1782-től Leleszen élt, ahol 1783-ban Nepomuki Szent János-mellékoltárképet készített a premontrei templomba, 1787-ben ugyanitt a sekrestye kifestését (Szent Norbert miséje, elpusztult) vállalta.