Leroy Grumman

Leroy R. Grumman
Született	Leroy Randle Grumman 1895. január 4.[1][2] Huntington
Elhunyt	1982. október 4. (87 évesen)[1][2] Manhasset
Állampolgársága	amerikai
Nemzetisége	amerikai
Foglalkozása	katonatiszt fedélzeti mérnök feltaláló pilóta vállalkozó
Iskolái	Cornell Egyetem Cornell Egyetem Mérnöki Főiskola Huntington High School
Kitüntetései	Daniel Guggenheim Medal J. C. Hunsaker Award in Aeronautical Engineering (1968)[3] National Aviation Hall of Fame (1972)[4] National Inventors Hall of Fame (2003)[5]
Tudományos pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „” hivatkozásra.
Szakterület	aerodinamika, hidrodinamika, áramlástechnika, szilárdságtan
Kutatási terület	aerodinamika, repülőgéptervezés
A Wikimédia Commons tartalmaz Leroy R. Grumman témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Leroy Randle Grumman (Huntington, Long Island, New York állam, 1895. január 4. – Manhasset, New York állam, 1982. október 4.) amerikai mérnök, repülőgép-tervező és -építő, tesztpilóta, ipari vállalkozó,^[6] az amerikai katonai repülőgép gyártás kiemelkedő személyisége.

1929-ben megalapította a Grumman Aircraft Engineering Co. vállalatot, melyet később Grumman Aerospace Corporationné alakítottak. 1994-ben megvásárolta a Northrop haditechnikai vállalat, azóta a cég a Northrop Grumman csoport része.^[7][8]

Ősei sörfőzdét üzemeltettek. Apja, Tyson Grumman szekérgyártó és -kereskedő üzletet vitt, később az állami postaszolgálatnak dolgozott. Fia, Leroy erős érdeklődést mutatott az akkoriban újdonságnak számító, gyorsan fejlődő motoros repülőgéptechnika iránt. A középiskola elvégzése után 1911-ben felvették az Ithaka városában működő Cornell Egyetemre, itt 1916-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet. Első munkahelye a New York Telephone Company volt.

1917-ben, amikor az Egyesült Államok belépett az első világháborúba, Grumman pilótaképzésre jelentkezett az amerikai Haditengerészetnél, de az orvosi vizsgálaton visszautasították, így hajógépésszé képezték ki, majd a Columbia Egyetemre küldték tengeralattjáró-vadász torpedónaszádok személyzetének képzésére küldték.

Később a Massachusetts Institute of Technology-ra kérte magát, ahol pilótanövendékek képzésében és repülés közbeni ellenőrzésében vett részt. Némi trükközéssel (az orvosi alkalmassági véleményt eltitkolva) bejuttatta magát a miami Haditengerészeti Repülőbázisra, ahol harci pilóta képzésre jelentkezett és 1918 szeptemberében a floridai Pensacolában sikeres hivatásos pilótavizsgát tett.

Pensacolában repülőoktató és tesztpilóta lett, emellett az állami haditengerészeti repülőgépgyártó művek projekt-mérnöke. A League Island-i Philadelphia katonai hajógyárban találkozott Loening fivérekkel, Albert Loeninggel^[9] és Grover Loeninggel(wd), a hidroplán technológia úttörő fejlesztőivel.

Az első világháború után, 1920–1929 között, a Loening Aircraft Engineering Corporation repülőgépgyárban dolgozott, először tesztpilótaként, aztán üzemigazgatóként, végül a társaság vezérigazgatója lett. A gyárat 1928-ban egybeolvasztották a Keystone Aircraft Corporationnel, és telephelyeit elköltöztették. 1929-ben Grumman otthagyta a Loeninget, társult Edmund „Ed” Poorral, William Schwendlerrel, Jake Swirbullal és Clint Towllal, és együtt megalapították a Grumman Aircraft Engineering Corporation repülőgépjavító üzemet (későbbi nevén „Grumman Aerospace Corporation”-t). A cég alapító tőkéje 32 000 dollárra rúgott, ebbe Leroy Grumman 17 000 dollárt adott bele, így többségi tulajdonossá vált.^[10]

A Grumman gyár első elnök-igazgatója maga Grumman lett, aki sikeresen fejlesztette fel a frissen alapított üzemet. Kezdetben meghibásodott repülőgépeket javítottak, és teherautókhoz gyártott alumínium felépítményeket készítettek. 1930-ban az amerikai haditengerészettől megrendelést kaptak hidroplánok (kétéltű repülőgépek) úszótestjeinek gyártására. E megrendelés bevételéből Grumman kibővítette az üzemet. 1931-ben az üzem a New York állambeli Valley Streambe költözött, egy hangárépületbe. Itt készítették el az amerikai haditengerészet számára az első Grumman F3F kétfedelű harci repülőgépet, behúzható futóművel, zárt pilótafülkével. 1932-re az üzem kinőtte a gyárépületet, és Grumman átköltöztette a New York állambeli Farmingdale-be, ahol a haditengerészet céljaira vadászrepülőgépeket és többcélú repülőgépeket tudtak gyártani. A megrendelések növekvő száma miatt 1936-ban ismét nagyobb telephelyre költöztek a New York állambeli Bethpage városba, ahol frissen épült, új üzemcsarnokban folyt a termelés, emellett a cégnek már saját felszállópálya is rendelkezésére állt.

A vállalat számára a nagy áttörést az 1941-es év hozta el, a Pearl Harbor elleni japán támadás és a második világháborúba történő amerikai részvétel formájában. Az amerikai haditengerészet megrendelésére Grumman megkonstruálta az Grumman F4F Wildcatet, amelynek újdonsága a felhajtható szárnyfelület volt, ennek révén a repülőgép-hordozók fedélzetén minimális helyet foglalt el. Emellett megtervezte és gyártotta a Grumman F6F Hellcat vadászrepülőgépet, mely igen sikeresnek bizonyult a japán vadászrepülők ellen, jelentősen megnövelte az ellenséges légierő veszteségeit. A második világháború tartama alatt a Grumman-gyárban összesen 31 376 harci repülőgépet gyártottak.Világháborús cikk:^[11]

A háború vége felé Grumman tüdőgyulladást kapott. Orvosa penicillin injekciókat adott neki, amely erős heveny allergiás reakciót okozott, és Grumman látása erősen megromlott.^[12] Fogyatékossága egyre jobban akadályozta a munkában, emiatt megritkította nyilvános megjelenéseit.^[13][6] Az 1960-as években látása tovább romlott, sötét szemüveget kellett hordania, amely akadályozta a közlekedésben.^[14] 1966. május 19-én lemondott a Grumman cég örökös elnökii tisztségéről. Örökös tiszteletbeli elnökké választották, e tisztséget 1972. június 15-ig viselte. Aktív pályájának végén, 1972-ben nevét felvették a Repülési és Űrhajózási Dicsőség Csarnokának táblájára.^[15] Időnként ellátogatott a cég irodáiba és telephelyeire, de súlyosbodó cukorbetegsége miatt az 1980 körül már teljesen megvakult. Családi birtokán, a Long Island-i Manhassetben élt. Hosszú betegség után a közeli North Shore Egyetemi Kórházban hunyt el, 1982. október 4-én. Házas ember volt, négy gyermeket hagyott hátra.

• ↑ skurla: George M. Skurla, William H. Gregory. Inside the Iron Works: How Grumman’s Glory Days Faded (angol nyelven). Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (2004). ISBN 978-1-55750-329-9 
• ↑ barron: James Barron (1982. október 5.). „Leroy Grumman, the Builder of Aeronautics Giant, Dies” (angol nyelven). The New York Times (nytimes.com), 25. o. 
• René J. Francillon. Grumman aircraft since 1929 (angol nyelven). Ort= Annapolis, Md.: Naval Institute Press (1989). ISBN 0-87021-246-X 
• William M. Leary. anb.org Grumman, Leroy Randle (1895–1982), aircraft manufacturer, American National Biography (angol nyelven). Oxford: Oxford University Press, 686–687. o.. DOI: 10.1093/anb/9780198606697.article.1002074 (1999) 
• Terry C. Treadwell. Ironworks: the story of Grumman and its aircraft (angol nyelven). Stroud: Tempus (2000). ISBN 0-7524-1717-7 

A Wikimédia Commons tartalmaz Leroy Grumman témájú médiaállományokat.

• Leroy Randle Grumman American engineer. Aerospace engineering. Aeronautical engineering (angol nyelven). Britannica.com. (Hozzáférés: 2024. november 13.)
• Leroy R. Grumman Founder of the Grumman Corporation (angol nyelven). Angelfire.com. (Hozzáférés: 2024. november 13.)
• Leroy R. Grumman (angol nyelven). San Diego Air & Space Museum (sandiegoairandspace.org). (Hozzáférés: 2024. november 13.)