Lendvay József

A Lendvay József neve sokak fejében visszhangzik, akár a társadalomra gyakorolt ​​hatása, akár a mai világban való jelentősége, akár egyszerűen történelmi öröksége miatt. A Lendvay József az évek során vita, tanulmányozás és csodálat tárgya volt, hatása pedig túlmutat határokon és generációkon. Ebben a cikkben a Lendvay József különböző aspektusait tárjuk fel, az eredetétől a mai hatásig, beleértve az eredményeit, a vitákat és a társadalomban hagyott örökséget. Egy részletes elemzés révén felfedezzük a Lendvay József fontosságát és szerepét azon a területen, ahol működik, átfogó perspektívát kínálva, amely lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük jelentőségét a mai világban.

Lendvay József
Született1974. november 7. (50 éves)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
KitüntetéseiLiszt Ferenc-díj (1999)

Lendvay József (Budapest, 1974. november 7. –) Liszt Ferenc-díjas magyar hegedűművész, érdemes művész.

Életpályája

Zenészcsaládban született. Nagyapja id. Lendvay Csócsi József. Édesapja és első tanára, Lendvay Csócsi József, a prímáskirály. A Zeneakadémián Halász Ferenc és Szenthelyi Miklós tanítványa; több neves művész (Yehudi Menuhin, Ida Haendel, Igor Ojsztrah, Jaap van Zweeden és Végh Sándor mesterkurzusainak hallgatója volt.

Több nemzetközi hegedűverseny -Budapest, Prága, Amszterdam, Scheveningen- győztese. 1996-ban a svájci Varga Tibor Nemzetközi Hegedűverseny első helyezettje, a következő évben abszolút győztese volt.

A világ számos országában vendégszerepelt, többek között a Rotterdami Filharmonikusok, a Holland Rádiózenekar, a Birminghami Szimfonikus Zenekar és a Suisse Romande szólistájaként. Koncertmesteri feladatot is vállalt a Justus Franz és Leonard Bernstein által alapított Nemzetek Zenekaránál.

Több alkalommal vendégszerepelt a Vatikán-ban, a pápai bronz medál kitüntetettje.

Magyarországon elsősorban a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjeinek vendége. Közreműködött az együttes Liszt Ferenc és Brahms lemezeinek felvételein is.

A klasszikus művek interpretálása mellett, nép és világzenei koncerteken és felvételeken is találkozhatunk nevével.

Korábban egy 1777-ben készült Giovanni Tesstore; később egy 1693-as Antonio Stradivari hangszeren játszott illetve játszik.

Hangfelvételei

  • Lendvay Sony Music (2007)[3]

Díjak elismerések

Hang és kép

Jegyzetek

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 31.)
  2. ↑ PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  3. ↑ Ekultura: Ajánló

Források