Lemano (vonat)

Ebben a cikkben a Lemano (vonat) fontosságával foglalkozunk a mindennapi életben, és feltárjuk a jelentőségét társadalmunk különböző aspektusaiban. A gazdaságra gyakorolt ​​hatásától a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásáig a Lemano (vonat) alapvető szerepet játszik abban, ahogyan a minket körülvevő világgal kommunikálunk. Részletes elemzéssel megvizsgáljuk, hogy a Lemano (vonat) hogyan fejlődött az idők során, és hogyan alakítja továbbra is tetteinket és döntéseinket a jelenben. Ezenkívül megvizsgáljuk a Lemano (vonat) jövőbeli kilátásait, és azt, hogy miként változhat relevanciája a jövőben. Ennek a cikknek a célja, hogy átfogó és részletes áttekintést nyújtson a Lemano (vonat) fontosságáról, és arra kéri az olvasókat, hogy gondolkodjanak el a saját életükre gyakorolt ​​hatásáról.

Lemano
A Lemano a Genfi-tó partján
A Lemano a Genfi-tó partján
TípusTrans Europ Express (TEE)
(1958–1982)
InterCity
(1982–1987)
EuroCity
(1987–1996)
Cisalpino
(1996–2009)
Státuszmegszűnt
HelyOlaszország
Svájc
NévadóGenfi-tó (olaszul: Lago Lemano)
Első járat1958. június 1.
Volt üzemeltetőFerrovie dello Stato
Cisalpino
Vonal kezdeteMilánó
Vonal végeGenf
Távolság374 km
Járatsűrűségnaponta
Nyomtáv1435 mm
Villamos vontatás3 kV egyenáram (Olaszország),
16,7 Hz váltóáram
(Svájc)
VasútvonalSimplon-vasútvonal
A Wikimédia Commons tartalmaz Lemano témájú médiaállományokat.

A Lemano egy nemzetközi expresszvonat volt, amely az Olaszországban található Milánót kötötte össze a svájci Genffel. A vonat neve a Genfi-tóra (olasz nyelven Lago Lemano) utal, amelynek északi partját a járat teljes hosszában követi.[1] Az 1958-ban elindított járat 1982-ig csak első osztályú kocsikat továbbító Trans-Europ-Express járat volt, majd később lefokozták egy másodosztályú kocsikat is továbbító expresszvonattá.

Története

A harmadik olasz Trans Europ Express (TEE) szolgáltatás, a TEE Lemano 1958 júniusában,[2] egy évvel a TEE hálózat elindulása után indult el. Mivel az FS ALn 442-448 sorozatú olasz TEE dízelmotorvonatok nem álltak rendelkezésre a TEE-hálózat 1957. június 2-i elindításakor, a három tervezett olasz TEE-szolgáltatás egyike sem kezdődhetett el abban az időben. Kezdetben a milánói indulás éppen kilenc óra után indult reggel, és ebéd után, körülbelül 13:30 érkezett meg Genfben. A visszatérő járat vacsora előtt 17:29-kor hagyta el Genfet és Milánóba 21:40 körül érkezett meg.[3] Ezt az menetrendet úgy tervezték, hogy az utasok a vonaton ebédeljenek és vacsorázzanak, miközben utaznak a Genfi-tó partján, és délután részt vehetnek egy genfi találkozón.[4] Ez a menetrend 1961. július 1-jéig maradt fenn, amikor a TEE Cisalpin is üzembe állt. Ez a Párizs-Milánó járat a Simplon-vasútvonalat is használta, és annak elkerülése érdekében, hogy Lausanne-tól Milánóig közel egyidejűleg közlekedjen a két TEE-vonat, a Lemano Genfből való elindulását 19:40-re halasztották. Ezt a változtatást az ügyfelek nem fogadták el, mert nagyon késő este, közvetlenül éjfél előttre tette a tervezett érkezési időt Milánóba. Két év után úgy döntöttek, hogy Genfből induljon 13:30-kor; és a milánói indulás is korábban történt.[5] A visszatérő üzleti utasok az üzleti tárgyalás után elindulhatnak Genfből Lausanne-ba, és átszállhatnak a TEE Cisalpin Milánói járatára, körülbelül 18:00 órakor. 1972. május 28-án a FIAT dízelmotorvonatokat villamos mozdonyok és Gran Conforto kocsik váltották fel.[6] A menetrend javítására tett kísérletek ellenére az utasszám soha nem ért el olyan magas szintet, mint az első három évben,[7] és végül a Lemano 1982. május 23-án két kocsiosztályú InterCity járattá vált.

1984. január 22-én elindult a TGV-szolgáltatás Lausanne-Párizs között, és a Párizs-Milánó járatok megszűntek. A TGV-k Párizs és Lausanne között közlekedtek, és az azonos nevű InterCity vonatok Lausanne és Milánó között közlekedtek. Az egyik ilyen megosztott szolgáltatás a Lemano volt. Az EuroCity hálózat bevezetése után, 1987. május 31-én a nevek változatlanok maradtak. 1989-ben a Lausanne–Milánó szakaszon a gördülőállományt a svájci RABe négyáramnemű motorvonatok, amelyeket később az olasz FS ETR 470 sorozatú billenőszekrényes vonatok váltották fel.

Jegyzetek

  1. ↑ TEE, p. 21.
  2. ↑ Il TEE Breda, p. 61.
  3. ↑ TEE Züge in der Schweiz, p. 109.
  4. ↑ Il TEE Breda, p. 62.
  5. ↑ TEE Züge in der Schweiz, p. 110.
  6. ↑ La Légende des TEE, p. 211.
  7. ↑ La Légende des TEE, p. 213.

Irodalom

  • Public Relations UIC. TEE (holland nyelven). Paris: Union International des Chemins de Fer (1972) 
  • Hajt, Jörg. Das grosse TEE Buch (német nyelven). Bonn/Königswinter: Heel Verlag (2001). ISBN 3-89365-948-X 
  • Dell'Amico, Franco. Il TEE Breda (olasz nyelven). Savona: ACME (2005) 
  • TEE-Züge in der Schweiz und schweizer TEE-Züge im Ausland (német nyelven). Freiburg: EK-Verlag (2006). ISBN 978-3-88255-697-1 
  • La Légende des Trans Europ Express (francia nyelven). Vannes: LR Presse (2007). ISBN 978-29-036514-5-9