Ebben a cikkben a Lecitin lenyűgöző világát és a modern élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását fogjuk felfedezni. A történelemben betöltött jelentőségétől a jelenlegi technológiára gyakorolt hatásáig a Lecitin sok ember érdeklődését felkeltette szerte a világon. Ezeken az oldalakon végig fogjuk ásni annak fontosságát az idők során, a különböző kultúrákban való fejlődését és a jelenkori társadalomban betöltött szerepét. A Lecitin olyan téma, amely felkeltette az akadémikusok, a kutatók és a lelkesek kíváncsiságát, és ezen a cikken keresztül megpróbáljuk feltárni annak számos oldalát, és feltárni a mai világra gyakorolt hatásának mélységét.
A lecitin általában egy keveréket jelöl, mely glicerolipidekből, trigliceridekből, és foszfolipidekből (foszfatidil-kolin, foszfatidil-etanol-amin, foszfatidil-inozit) áll. A biokémiában általában csak a foszfátkolin megnevezésére használják, mely a tojássárgában legnagyobb mennyiségben megtalálható foszfáttartalmú szerves vegyület. A lecitint nagy mennyiségben és nagy tisztaságban állítják elő élelmiszeripari és gyógyszerészeti célokra.
Neve a görög lekithosz (λέκιθος = tojás sárgája) szóból származik, melyben nagy mennyiségben található.[1]
Az emberi szervezetben a vastagbélben található bélnedv fontos összetevője a foszfátkolin, mert meggátolja egyes baktériumok elszaporodását. Például a krónikus fekélyes vastag- és végbélgyulladásban (colitis ulcerosa) szenvedő emberek vastagbelében sokkal kevesebb a foszfátkolin, mint az egészséges emberek esetében.[2]
A lecitin a sejtmembránban is megtalálható, könnyen lebontható, nem mérgező vegyület. Fő forrása a szójaolaj, de napraforgóolajból is előállítható. Élelmiszerek esetében tartósítószerként, emulgeálószerként és stabilizálószerként E322 néven használják.
A szójababból származó lecitin fő összetevői a következők:[3]