A mai világban a Ladak nagyon fontos és érdekes téma lett. A Ladak megjelenése óta felkeltette a szakértők és a hobbisták érdeklődését és figyelmét. Ez egy olyan téma, amely különböző területeken viták, viták és elemzések tárgyát képezi, mivel hatása és hatóköre túlmutat a határokon, és a mindennapi élet számos aspektusát fedi le. A Ladak-ről kimutatták, hogy jelentős hatással van a társadalomra, a gazdaságra, a kultúrára és arra, ahogyan az emberek érzékelik az őket körülvevő világot. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Ladak jelenségét és mai jelentőségét, elemezve következményeit és szerepét a modern társadalom különböző aspektusainak fejlődésében és átalakulásában.
Ladak | |
![]() | |
Elhelyezkedés | ![]() |
Népesség | |
Népesség | ≈ 300.000 |
Népsűrűség | 3–4 fő/km² |
Terület | 59 196 km² |
![]() | |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ladak témájú médiaállományokat. |
Ladak (Ladakh) történelmi, kulturális és földrajzi régió Dél-Ázsiában, a Himalája nyugati, India legészakibb részén. 2019. október 31-ig Dzsammu és Kasmír állam része, harmadik tartománya volt, ma önálló szövetségi terület. Közigazgatása Kargil és Leh körzeteiből áll. A terület nagyrészt magashegyvidéki és ritkán lakott. Ladak a távoli hegyek és a tibeti buddhista kultúra szépségéről ismert, ezért Kis Tibetnek is nevezik.
Tibeti nevének (La-dvags ལ་དྭགས་) jelentése: a „magas hágók földje”. Legkorábbi említése már Hérodotosz művében feltűnik.[1]
A történelmi Ladak több különálló régiót tartalmazott:
Ladak területének nagy része meghaladja a 3000 méter átlagos tengerszint feletti magasságot. Észak felől a Karakorum-hegység uralja, délen a Himalája vonulatai, nyugat felé a Pir Pandzsal vonulatai.
Főbb folyói: Indus, Sajok (Shyok), Nubra. Az Indus főbb mellékfolyói: Szuru (Suru), Zanszkár.
Legnépesebb városa Leh (kb. 35 ezer fő), amelyet Kargil (kb. 20 ezer) követ.
A lakosság indoárja és tibeti eredetű. Fő nyelve a ladaki; további hivatalos nyelvek a tibeti, hindi, ladaki–balti, urdu.
Vallásilag kb. a fele síita muszlim (Kargil körzet), a maradék többnyire tibeti buddhista (Leh körzet, Zanszkár-völgy). A bevándorlók és leszármazottaik között vannak még hindu, szikh, bön vallású és keresztény csoportok.
Korábban a mezőgazdasági önellátás dominált, ma a fő bevételi forrása már a turizmus, különösen azután, hogy a muszlim Kasmír létrejöttének köszönhetően a kasmíri konfliktus véget ért.
A 4000 méternél magasabban fekvő területeken a kasmírkecskéket tartják. Itt a fő árucikk a jó minőségű kasmírgyapjú. Az öszvérek, jakok vagy szamarak hátán a gyapjút a völgybe viszik.
A régió távoli és közlekedésileg kedvezőtlen helyzete miatt sem bányászati tevékenységek, sem ipar nem telepedett meg.