Krichenbaum József

A mai világban a Krichenbaum József létfontosságú szerepet játszik az emberek mindennapi életében. Akár ihletforrásként, akár tanulmányi tárgyként, akár történelmi hivatkozásként, a Krichenbaum József olyan téma, amely soha nem szűnik meg lepni és lenyűgözni azokat, akik elmélyednek a hatalmas univerzumban. Az évek során a Krichenbaum József felkeltette a kutatók, művészek, tudósok és a tudás szerelmeseinek figyelmét, akik órákat, órákat szenteltek tanulásnak és elmélkedésnek a társadalomban betöltött fontosságának megértésére. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Krichenbaum József különböző aspektusait, és megtudjuk, hogyan hatott az emberi élet különböző területeire.

Krichenbaum József
Született1936. július 26.
Nagymaros
Elhunyt2001. augusztus 20. (65 évesen)
Budapest
Foglalkozásakatolikus pap
A Wikimédia Commons tartalmaz Krichenbaum József témájú médiaállományokat.

Krichenbaum József (Nagymaros, 1936. július 26. – Budapest, 2001. augusztus 20.) magyar katolikus pap. A Budapesti Központi Szemináriumban készült a papi hivatására 1954-től. 1959. december 19-én szentelték pappá a Kassai téri templomban (Budapest-Herminamezői Szentlélek Plébániatemplom). A szentelést Dr. Szabó Imre c. püspök, helynök végezte, és zárt ajtók mögött került rá sor.[1] 1960-től 1964-ig kántor Esztergom-Szentgyörgymezőn, majd kápláni szolgálatot teljesít Dejtáron 1964-ban, Tokodon 1965-ban, Püskin 1966-ban. Kihelyezett káplán Mogyorósbányán 1967-től 1969-ig. Kápláni szolgálatot Szécsényben 1969 és 1971, Angyalföldön 1971 és 1972 között végzett. Első plébánosi helye Drégelypalánkon volt 1972-től 1979-ig, majd pedig Kelenföldön 1979. és 2001. között. Kelenföldi beiktatására szeptember 23-án került sor.

Művelt, teológiailag rendkívül képzett, jogban járatos, kiváló képességekkel, karizmatikus jegyekkel megáldott, igen jó gazdasági érzékkel rendelkező pap volt, és emberként egy igen invenciózus, a rögtönzések jelentőségével tisztában lévő, s azzal többnyire jól élő, dinamizmussal teli, képzelőerőben bővelkedő, alapjaiban derűs és humanista életszemléletű, döntéseiben határozott személyiség.[2]

Az ő szolgálata alatt épült 1984 és 1992 között az a "többcélú egyházközségi központ", ami csak Budapest-Kelenföldi Szent Gellért-templom néven ismert.[3] Magyarországon elsőként urnatemetővel, és a keresztút mozaik állomásai között urnafülke sorokkal.[4]

2001. augusztus 20-án életének 65., áldozópapságának 42. évében hosszan tartó betegség után hunyt el.[5] Temetésére augusztus 31-én került sor a kelenföldi Szent Gellért-templomban.[2] Halálát követően a plébánia vezetésére ideiglenesen Musits Antal esperes-plébános kapott megbízást plébániai kormányzóként.[2]

Egyházi tisztségei

  • Főszentszéki bíró 1977-től
  • Érseki tanácsos 1980-tól
  • Címzetes prépost 1995-től[5]

Munkássága

Szent Gellért-templom 2018. június 3-án

Drégelypalánkon 1974-ben megkezdte a templom átfogó felújítását. A villamos vezetékek falba helyezése után új lámpákat szereltek fel. Ezzel megvalósult a templom modern nappali fényt adó belső megvilágítása, később nagy reflektorokkal a külső megvilágítás is.[6]

1979 szeptemberének végén helyezték át Budapestre, az akkor még a XI. kerület, Vasút utca 10. szám alatti plébániára. Budapesti szolgálatának 5. évében, 1984. szeptember 23-án (Szent Gellért búcsúnapján) fél 11-kor Lékai László bíboros jelenlétében az ünnepélyes alapkőletétellel megkezdődött a Bartók Béla úton az új templom építése. Ekkorra már 989 család több mint 2,5 millió forint felajánlást tett. (Akkori áron a teljes költséget 30 millió Ft-ra tervezték.) Az új templomot 1992. december 24-én vette birtokba a plébánia közössége.[7] A templom zárt, belső tere az oldaltermek megnyitásával bővíthető, zsúfoltság nélkül 1500 embert is képes befogadni. Ezt a templomot az urnatemetővel Kiss András Ybl-díjas építész tervezte. 1997-től a templom melletti telken a kolumbárium tovább bővült, amely 2003 őszére készült el, és a Szent-sírról nevezték el. A templomot 2005. november 20-án, Krisztus Király ünnepén Erdő Péter bíboros, prímás szentelte fel.[8]

Érdekességek

Sírhelye a templom urnatemetőjében

1958. május 19-én egy Opus Pacis – a “békepapok” egyesületének – rendezvényen énekkari szereplést és versszavalást vártak el a kispapoktól, akik ezt nem vettek jónéven. Olyannyira, hogy Krichenbaum József elsőként el is hagyta a termet, "ezzel az énekkart demoralizálta", majd többen követték. Az elöljárók másnap azonnali elbocsátást róttak ki Krichenbaum Józsefre, de mivel a többi kispap saját magára is kérte a büntetés kiterjesztését, inkább megsemmisítették az elbocsátó határozatot.[9]

1959. január 23-án az ötödév első félévi vizsgák után a teljes kispapságnak (az Akadémia és a Szeminárium vezetőivel) közösen kellett volna részt vennie az Újvárosháza dísztermében tartandó békegyűlésen. Többek mellett Krichenbaum József sem ment el a gyűlésre, melynek következménye az lett, hogy kizárták az Akadémiáról és az ország valamennyi teológiájáról és szemináriumából. A kizárás nem tartott sokáig, még februárban visszahívták az intézetbe.[10]

1991. január 2-án leütötték, és a széfben található pénzt és értékeket elvitték.[11] Szerencsére a támadásból gyorsan felépült, de a nyugati kocsira félretett 3000 dollár, 800 márka és 300 kanadai dollár, továbbá a templom építésére adományozott 30 gramm súlyú arany karkötő sohasem került elő.

Jegyzetek

  1. ↑ Székely Tibor: Pillanatképek (10-1) 1949-1959 
  2. ↑ a b c (2001. szeptember 2.) „Az Esztergom-budapesti Főegyházmegye hírei”. Új Ember. 
  3. ↑ Templom, plébánia és urnatemető. . (Hozzáférés: 2021. január 3.)
  4. ↑ Magyar Katolikus Lexikon. (Hozzáférés: 2021. január 3.)
  5. ↑ a b † Krichenbaum József (Esztergom-Budapesti Főegyházmegye). (Hozzáférés: 2021. január 3.)
  6. ↑ Dr. Csáky Károly: Drégelypalánk – Falu az „északi hegyek” ölelésében. (Hozzáférés: 2021. január 3.)
  7. ↑ Gláser István: Hatvanhat év Szent Gellért Pártfogásában in Emlékkönyv Szent Gellért Püspök halálának 950. évfordulóján 1046-1996 szerk.: Horánszky Nándor 
  8. ↑ Budapest-Kelenföldi Szent Gellért plébániatemplom. (Hozzáférés: 2021. január 4.)
  9. ↑ Székely Tibor: Pillanatképek (10-1) 1949-1959 
  10. ↑ Székely Tibor: Pillanatképek (1-10) 1949-1959 
  11. ↑ „H. Bíró László: Kirabolták a kelenföldi plébánost”.