Koordinációs kémia
| Kémia |
|---|
| elméleti kémia |
| fizikai kémia |
| szervetlen kémia |
| szerves kémia |
| analitikai kémia |
| egyéb |
| A kémia személyes- és történelmi vonatkozásai |
A koordinációs kémia (más néven komplexkémia) olyan területe a kémiának, amely komplex vegyületek tulajdonságaival, szerkezetükkel, viselkedésükkel, változásaikkal és előállításukkal foglalkozik. A kémia egyik igen sokat kutatott, és nagy jelentőséggel bíró ága, szervetlen, analitikai kémiai, és biokémiai vonatkozásokkal.
A kémiában komplexnek hívják azokat a vegyületeket, ionokat, amelyekben koordinatív kötéssel ligandumok kapcsolódnak a középpontban lévő atomhoz, ionhoz.
A koordinációs kémia története
Komplex vegyületeket már a kémia (mint tudomány) kialakulásának a kezdetén ismertek, de a szerkezetükről ekkor szinte még semmit sem tudtak. Fontos előrelépés volt, mikor Alfred Werner többek közt feltételezte, hogy a Co(III)-hoz hat ligandum kapcsolódik, oktaéderes szerkezetet alakítva ki. Elmélete alapján meg lehetett magyarázni az egyszerű és a komplex ionok közti számos különbséget, és néhány komplex izomer kialakulását is.
A komplexek fajtái
A komplex vegyületek egyik osztályozási módja elektromos töltésük alapján történik. A komplexek töltését a ligandumok és a központi fémion töltésének algebrai összege adja meg. A komplex töltése egyenlő a külső szféra ionjainak töltésével, ellentétes előjellel. Ennek megfelelően léteznek:
- Kationkomplexek (pozitív töltésűek) pl: 4+, 3+
- Anionkomplexek (negatív töltésűek) pl: 2-, 4-
- Semleges komplexek (nincs töltésük) pl: 0, 0
- Kation-anionkomplexek (komplex kationnak komplex anionnal alkotott vegyületei) pl:
Természetes komplex vegyületek a növényeknek zöld színt kölcsönző klorofill és a gerincesek vérének vörös festékanyaga, a hem, amely a hemoglobin része.
Jegyzetek
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Complex (chemistry) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Beck Mihály: Komplex egyensúlyok kémiája, Akadémiai, Bp. (1965)
- Mihály T. Beck, István Nagypál: Chemistry of complex equilibria, E. Horwood (1990)
- Kálmán Burger: Coordination chemistry: experimental methods, CRC Press (1973)
- Kálmán Burger: Solvation, ionic, and complex formation reactions in non-aqueous solvents: experimental methods for their investigation, Elsevier (1983)
|
Ez a kémiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |