Ez a cikk a Knézy Jenő (sportriporter, 1944–2003) témával foglalkozik, amely jelenleg nagy érdeklődést váltott ki, mivel többféle vonatkozása van a különböző területeken. A Knézy Jenő (sportriporter, 1944–2003)-et különböző tudományágak szakértői tanulmányozták és kutatták, akik igyekeztek alaposan megérteni jellemzőit, hatását és társadalmi relevanciáját. A kezdetektől a mai fejlődésig a Knézy Jenő (sportriporter, 1944–2003) vitákat és elmélkedéseket váltott ki a kultúrára, gazdaságra, politikára, technológiára, a környezetre és az emberi élet egyéb alapvető vonatkozásaira gyakorolt hatásáról. Ennek a cikknek az a célja, hogy átfogó és frissített nézetet mutasson be a Knézy Jenő (sportriporter, 1944–2003)-ről, feltárva annak számos oldalát és a jelenkori világban betöltött jelentőségét.
Knézy Jenő | |
![]() | |
Sportközvetítés közben, 1984 | |
Született | 1944. augusztus 19. Nagyvárad |
Elhunyt | 2003. június 17. (58 évesen) Budapest |
Gyermekei | ifjabb Knézy Jenő |
Foglalkozása | sportújságíró, sportriporter |
Iskolái | Gödöllői Agrártudományi Egyetem (1964–1969) |
Sírhelye | Farkasréti temető (8/3-1-131/132) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Knézy Jenő témájú médiaállományokat. | |
Id. Knézy Jenő (Nagyvárad, 1944. augusztus 19. – Budapest, 2003. június 17.) magyar sportújságíró és sportriporter, ifjabb Knézy Jenő sportriporter édesapja.
Kiskunhalason élt, Budapesten érettségizett. 1961–62-ben a magyar ifjúsági kosárlabda-válogatott tagja volt. 1962-től 1964-ig a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézetben dolgozott. 1964–1969 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karán tanult.
1969–70-ben mezőgazdasági gépészmérnök végzettséggel a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár üzemmérnöke volt. Jelentkezett a Pályabelépő című sportriporter-pályázatra több mint ötezer társával együtt, és ebben a műsorban debütált a televízióban.[1] 1971-től a Magyar Televízió sportosztályának munkatársa és riportere lett. 1972-től a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) tagja.
Főként a labdajátékokkal forrt össze a neve, de közvetített többek közt jégkorongot, úszást, egy időben Formula–1-et is. Szállóigévé vált köszöntése volt a Jó estét, jó szurkolást!, amit ő maga talált ki, később le is védette. 1974-től 2002-ig valamennyi labdarúgó-világbajnokságon kint volt, háromszor a döntőt is közvetítette (1990, 1998, 2002). 1976-tól az Európa-bajnokságokról is rendszeresen közvetített.
Jó estét, jó szurkolást!
A BEK/Bajnokok Ligája döntőjét is rendszerint ő kommentálta 2002-ig. Az 1972-es müncheni nyári játékoktól kezdve egészen a 2002-es téli játékokig az olimpiákról is tudósított, három magyar aranyérem megszerzését kommentálta (1992 – női kajak négyes, 2000 – Kovács Ágnes 200 m mellúszás, férfi vízilabda-válogatott).
Két ízben volt rövid ideig a Telesport főszerkesztője (1997 első fele, 1998 végétől 1999 nyaráig), a kettő között, valamint 1999-től főmunkatársa. Sokoldalúságát bizonyítva láthatták a nézők kabaréműsorokban és választási műsorokban is.
Az MNK Sport Érdemérem és a Kiváló Munkáért kitüntetés tulajdonosa volt. 2003-ban a Magyar Televízió életműdíjjal tüntette ki, ezzel három évtizedes kimagasló szakmai munkáját ismerve el.
A kormányfő javaslatára a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta Knézy Jenőnek a köztársasági elnök. A kitüntetést a riporter betegágyánál Gyurcsány Ferenc sportminiszter adta át.
A magyar úszósport hírességek csarnokának tagja (2018)[3]
Az 58 esztendős riporternél gyomorrákot diagnosztizáltak orvosai 2003 áprilisában. Betegségéről először a Nemzeti Sportban megjelent interjúban beszélt nyilvánosan.[4][5] Két hónappal a betegség megállapítása után, 2003. június 17-én hunyt el.