Knézy Jenő (sportriporter, 1944–2003)

Ez a cikk a Knézy Jenő (sportriporter, 1944–2003) témával foglalkozik, amely jelenleg nagy érdeklődést váltott ki, mivel többféle vonatkozása van a különböző területeken. A Knézy Jenő (sportriporter, 1944–2003)-et különböző tudományágak szakértői tanulmányozták és kutatták, akik igyekeztek alaposan megérteni jellemzőit, hatását és társadalmi relevanciáját. A kezdetektől a mai fejlődésig a Knézy Jenő (sportriporter, 1944–2003) vitákat és elmélkedéseket váltott ki a kultúrára, gazdaságra, politikára, technológiára, a környezetre és az emberi élet egyéb alapvető vonatkozásaira gyakorolt ​​hatásáról. Ennek a cikknek az a célja, hogy átfogó és frissített nézetet mutasson be a Knézy Jenő (sportriporter, 1944–2003)-ről, feltárva annak számos oldalát és a jelenkori világban betöltött jelentőségét.

Ez a szócikk idősebb Knézy Jenőről szól. Hasonló címmel lásd még: Knézy Jenő (egyértelműsítő lap).
Knézy Jenő
Sportközvetítés közben, 1984
Sportközvetítés közben, 1984
Született1944. augusztus 19.
Nagyvárad
Elhunyt2003. június 17. (58 évesen)
Budapest
Gyermekeiifjabb Knézy Jenő
Foglalkozásasportújságíró, sportriporter
IskoláiGödöllői Agrártudományi Egyetem (1964–1969)
SírhelyeFarkasréti temető (8/3-1-131/132)
A Wikimédia Commons tartalmaz Knézy Jenő témájú médiaállományokat.

Id. Knézy Jenő (Nagyvárad, 1944. augusztus 19. – Budapest, 2003. június 17.) magyar sportújságíró és sportriporter, ifjabb Knézy Jenő sportriporter édesapja.

Tanulmányai

Kiskunhalason élt, Budapesten érettségizett. 1961–62-ben a magyar ifjúsági kosárlabda-válogatott tagja volt. 1962-től 1964-ig a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézetben dolgozott. 1964–1969 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karán tanult.

Pályafutása

1969–70-ben mezőgazdasági gépészmérnök végzettséggel a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár üzemmérnöke volt. Jelentkezett a Pályabelépő című sportriporter-pályázatra több mint ötezer társával együtt, és ebben a műsorban debütált a televízióban.[1] 1971-től a Magyar Televízió sportosztályának munkatársa és riportere lett. 1972-től a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) tagja.

Főként a labdajátékokkal forrt össze a neve, de közvetített többek közt jégkorongot, úszást, egy időben Formula–1-et is. Szállóigévé vált köszöntése volt a Jó estét, jó szurkolást!, amit ő maga talált ki, később le is védette. 1974-től 2002-ig valamennyi labdarúgó-világbajnokságon kint volt, háromszor a döntőt is közvetítette (1990, 1998, 2002). 1976-tól az Európa-bajnokságokról is rendszeresen közvetített.

Jó estét, jó szurkolást!
– Knézy Jenő

A BEK/Bajnokok Ligája döntőjét is rendszerint ő kommentálta 2002-ig. Az 1972-es müncheni nyári játékoktól kezdve egészen a 2002-es téli játékokig az olimpiákról is tudósított, három magyar aranyérem megszerzését kommentálta (1992 – női kajak négyes, 2000 – Kovács Ágnes 200 m mellúszás, férfi vízilabda-válogatott).

Két ízben volt rövid ideig a Telesport főszerkesztője (1997 első fele, 1998 végétől 1999 nyaráig), a kettő között, valamint 1999-től főmunkatársa. Sokoldalúságát bizonyítva láthatták a nézők kabaréműsorokban és választási műsorokban is.

Könyvek

  • Foglalkozásunk: sportriporter (társszerző) Budapest, Sport Kiadó, 1979 ISBN 9632535448
  • Hegyi Iván: A magyar olimpiai érmesek Knézy Jenő naplójával (Sydney, 2000), Paginarum Kiadó, 2000, ISBN 963-9133-62-0[2]
  • B. Molnár László–Sinkovics Gábor: Knézy – Jó estét, jó szurkolást… (Knézy Jenő életregénye), Budapest Print Kft., 2003, ISBN 9636951241

Elismerései

Az MNK Sport Érdemérem és a Kiváló Munkáért kitüntetés tulajdonosa volt. 2003-ban a Magyar Televízió életműdíjjal tüntette ki, ezzel három évtizedes kimagasló szakmai munkáját ismerve el.

A kormányfő javaslatára a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta Knézy Jenőnek a köztársasági elnök. A kitüntetést a riporter betegágyánál Gyurcsány Ferenc sportminiszter adta át.

A magyar úszósport hírességek csarnokának tagja (2018)[3]

Halála

Knézy Jenő sírja Budapesten. Farkasréti temető: 8/3-1-131/132

Az 58 esztendős riporternél gyomorrákot diagnosztizáltak orvosai 2003 áprilisában. Betegségéről először a Nemzeti Sportban megjelent interjúban beszélt nyilvánosan.[4][5] Két hónappal a betegség megállapítása után, 2003. június 17-én hunyt el.

Emlékezete

  • Knézy Jenő-díj: 2019 óta a közmédia életműdíjas főmunkatársának, legendás sportriporterének állít emléket.

Jegyzetek

  1. ↑ Magyarország a XX. században - A magyar televíziózás műfajai
  2. ↑ Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról Ki kicsoda Kiskunhalason Tóth Ilona, library.hungaricana.hu
  3. ↑ Úszás: újabb öt tag a magyar Hírességek Csarnokában. www.nemzetisport.hu (2018. november 10.) (Hozzáférés: 2018. november 11.)
  4. ↑ Egy meccset azért még közvetítene. nemzetisport.hu. (Hozzáférés: 2016. június 23.)
  5. ↑ Knézy Jenő halálos beteg. origo.hu. (Hozzáférés: 2016. június 23.)

Források

További információk

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap