Kléh János

Ez a cikk a Kléh János témával foglalkozik, amely számos területen nagy érdeklődést és vitát váltott ki. A Kléh János heves vitát váltott ki a kortárs társadalomban, felébresztette a szakemberek és a nagyközönség kíváncsiságát és véleményét. Relevanciája és jelentősége mélyebb tanulmányozáshoz és elemzéshez vezetett, melynek célja, hogy megértsük hatását és hatókörét. Ebben az értelemben célszerű részletesen megvizsgálni a Kléh János körüli különböző szempontokat, feltárva annak eredetét, fejlődését, következményeit és lehetséges jövőbeli forgatókönyveit. Hasonlóképpen, átfogó perspektívát kíván kínálni, amely lehetővé teszi a Kléh János-ről szóló ismeretek gazdagítását, olyan elemeket biztosítva, amelyek hozzájárulnak a kritikus és reflektív elemzéshez.

Kléh János
Önarcképe
Önarcképe
Született1881. december 15.
Makó
Meghalt1919. június 16. (37 évesen)
Budakeszi
Stílusanaturalizmus
IskoláiMintarajziskola (Budapest)
Mestere(i)Székely Bertalan, Balló Ede, Hegedűs László
A Wikimédia Commons tartalmaz Kléh János témájú médiaállományokat.

Kléh János (Makó, 1881. december 15. – Budakeszi, 1919. június 16.) magyar festőművész. A naturalista irányvonal képviselője.

Életpályája

A budapesti Mintarajziskolában tanult, olyan tanároktól, mint Székely Bertalan, Balló Ede és Hegedűs László. 1906-tól kezdve rendszeresen kiállított, két évvel később letelepedett Szolnokon. 1910-ben a budapesti Művészházban rendezett kollektív kiállításon szerepelt képeivel. 1908-tól a szolnoki művésztelepen dolgozott haláláig. 1913-ban a makói újság az Alföld képíró poétájának nevezte. 1916. szeptemberétől a Képzőművészeti Társulat négy hónapon át 100-100 korona segélyt szavazott meg a tüdőbajos művésznek. A tüdővész megtörte alkotói kedvét.

Családja

Szülei: Kléh András (1845–1911) iparos vándorlegény és Joanovics Julianna (1849–1935).[1] Öt testvére volt. Édesapja a nagyhírű makói csaizmadia céh tagja volt. Műhelye Makón, a Deák Ferenc u. 44. sz. házban volt. Cégtáblája közepére cégérként egy csizma volt festve. Nagyanyja, Pál Erzsébet ősi makói család sarja volt.

A Farkasréti temetőben temették el, de felismerve tehetségét, a koporsót átvitték a Kerepesi temetőben található Deák Ferenc mauzóleum közelébe. Csontjait a Rákoskeresztúri temető 131. parcellájának 1. sorába helyezték.

Munkássága

Csendes, szerény ember votl, tehetsége révén haladt előre. Komolyságát, szolid csendességét egész életében megőrizte. A festő elmozdult a plein air stílus irányában is, hiszen gyakran a szabadban festett. Munkásságát figurális ábrázolásokkal kezdte, de legjobban sikerült alkotásai a lírai ihletésű virágcsendéletek és tájképek. Képei egy részét jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, másik része képtárakban vagy magángyűjtőknél van.

Kiállításai

  • 1913 Műcsarnok

Főbb művei

  • A szolnoki művésztelep
  • Hóolvadás
  • Leanderes udvar
  • Önarckép
  • Ősz a ligetben
  • Téli táj
  • Tisza-part télen
  • Vízparti táj
  • Zagyva-part
  • Zagyva medre télen
  • Virágzó rózsafák

Galéria

Jegyzetek

  1. ↑ Születése bejegyezve a makói állami születési akv. 501/1881. folyószám alatt.

Források