Kisdobra

Ebben a cikkben a Kisdobra lenyűgöző világát és mindazt, amit ez a fogalom magában foglalhat, megvizsgáljuk. A Kisdobra eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig a történelem során vita, tanulmányozás és elmélkedés tárgya volt. A cikk oldalain a Kisdobra számos aspektusába fogunk beleásni, elemezve annak relevanciáját különböző kontextusokban és életünkre gyakorolt ​​hatását. Kritikus és gondolkodó szemmel megvizsgáljuk, hogy a Kisdobra milyen szerepet játszik modern társadalmunkban, és hogyan fejlődött az idők során. Készüljön fel egy lenyűgöző utazásra a Kisdobra-en keresztül, és fedezze fel mindazt, amit ez a koncepció kínál.

Ez a szócikk Kisdobráról (szlovákul Dobrá) szól. Hasonló címmel lásd még: Dobrá (egyértelműsítő lap).
Kisdobra (Dobrá)
Kisdobra címere
Kisdobra címere		 Kisdobra zászlaja
Kisdobra zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Rangközség
Első írásos említés1320
PolgármesterMikuláš Csoma
Irányítószám076 41
Körzethívószám056
Forgalmi rendszámTV
Népesség
Teljes népesség488 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség52 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság100 m
Terület8,32 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 24′ 44″, k. h. 22° 01′ 40″48.412222°N 22.027778°EKoordináták: é. sz. 48° 24′ 44″, k. h. 22° 01′ 40″48.412222°N 22.027778°E
Kisdobra weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisdobra témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kisdobra (szlovákul: Dobrá) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése

Királyhelmectől 6 km-re, délkeletre fekszik.

Története

A község területén a 10. században ősmagyar település állt, melynek temetőjét feltárták. A mai falut írott forrásban 1320-ban „Duba” néven említik először. Története során több nemesi család birtoka volt. 1411-ben az Agárdi, 1417-ben a Perényi és más családoké. 1465-ben a Széchy, 1629-től a 19. századig a Sennyey család birtokolta. A 17. század közepén elnéptelenedett. 1715-ben 26 lakatlan és 6 lakott háza volt. 1787-ben 44 házában 280 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „DOBRA. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Gróf Sennyei Uraság, lakosai katolikusok, és oroszok, fekszik Nagy Tárkányhoz, mellynek filiája nem meszsze, Lelesztöl fél mértföldnyire, határja olly tulajdonságú, mint Dámocznak, második Osztálybéli.”[2]

1828-ban 57 háza és 424 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A szájhagyomány szerint első fatemplomát Vereckére szállították, a mostanit 1750-ben építették. Anyakönyveit 1757-óta vezetik.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Dobra, Zemplén v. magy.-orosz falu, Bélyhez közel: 11 romai, 362 g. kath., 21 zsidó lak. Gör. kath. paroch. templom. 507 hold szántóföld. F. u. b. Sennyei. Ut. p. Ujhely.”[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kisdobra, a Bodrogközön fekszik. Magyar kisközség 97 házzal és 427 lakossal, kiknek nagyobb része gör. kath. vallású. Postája, távírója és vasúti megállóhelye Bély. Az Agárdiak birtoka, kik már 1411-ben földesurai voltak. 1417-ben Nagytárkányi Györgyöt és Perényi Miklóst egyes részeibe iktatják, 1465-ben pedig a Tárkányiakkal együtt Bacskai István is földesura. Utánuk a Széchi és a Tőke család merül fel, 1487-ben a Széchiek a maguk részét a Tárczaiaknak zálogosítják el. Ez időben a Bozinkai családnak is van itt része. 1510-ben Csaloviti Horváth Pétert iktatják egyes részeibe, azután a Vékeyek is birtokosai s 1570-ben Vékey Ferencz a maga részét unokájának, Palugyay Erzsébetnek hagyományozza. 1579-ben Palugyay Erzsébet révén férjét, Paczoth Ferenczet, 1584-ben a Kéri Járay családot és 1590-ben a Kaki Atyay családot iktatják birtokba. Az 1598-iki összeírás Paczoth Ferenczet, Tárkányi János özvegyét, Báhonyi Mártont és Doroszlay Györgyöt találja itt. 1629-ben már 'Sennyey Sándor szerepel, 1654-ben a Tárkányiak is kapnak itt új adományt s az ő részük is 1688-ban 'Sennyey III. Istvánnak jut, kinek utódai 1742-ben a Dőryek; de 1800-ban ismét a 'Sennyeyeké. Kívülök még a gróf Berényi, a Beőthy és a Szikszay családok az urai. Most báró 'Sennyey Bélának van itt nagyobb birtoka. Az idetartozó Kisfalud és Királyszög nevű dűlők nevei jelentőséggel látszanak bírni. A falubeli gör. kath. templom a XVIII. század végén épült.”[4]

1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.

Népessége

1910-ben 488-an, túlnyomórészt magyarok lakták.

2001-ben 372 lakosából 317 magyar és 36 szlovák.

2011-ben 432 lakosából 336 magyar és 83 szlovák.

Nevezetességei

  • Görögkatolikus temploma 1750-ben épült.

Irodalom

Jegyzetek

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. március 6.)
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. március 6.)

További információk