Kerengő (kolostor)

A mai világban a Kerengő (kolostor) olyan téma, amely a társadalom különböző területein nagy jelentőséggel bír. A politikától és a gazdaságtól kezdve a kultúráig és a technológiáig a Kerengő (kolostor) emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Az emberek mindennapi életére gyakorolt ​​hatásával és a globális döntéshozatalra gyakorolt ​​hatásával a Kerengő (kolostor) a kutatók, a véleményformálók és az átlagpolgárok állandó érdeklődési területévé vált. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Kerengő (kolostor) különböző oldalait, és elemezzük a modern élet különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását.

Kerengő
Certosa di Pavia ún. kis kolostorának kerengője
Certosa di Pavia ún. kis kolostorának kerengője
Építési stílusszakrális építészet
A Wikimédia Commons tartalmaz Kerengő témájú médiaállományokat.

A kerengő rendszerint egy kolostortemplom déli oldalához épült, annak belső kertje felé nyitott, fedett portikuszos, négyszögalaprajzú folyosó. Ebből nyílnak a közös helyiségek, a káptalanterem (capitulum), az ebédlő (refektórium), a hálóterem (dormitorium) vagy a hálófülkék, a konyha, a könyvtár, és esetleg a másolóműhely (scriptorium).

Története

Az első kerengők a középkorban, a bencések monostoraihoz épültek. Funkciója az időjárás viszontagságaitól megvédni a szerzeteseket imasétájuk és általában belső közlekedésük közben.

Építészeti szerkezete

Nyugaton a kerengő fedett részét alacsony mellvéd fizikailag elválasztja a nyitott udvartól, amelyen rendszerint kút is helyet foglalt. Ez lehetővé tette kevesebb fény bejutását, illetve rövidebb oszlopok alkalmazását. A templom kelet-nyugati tengelyre épült, legmagasabb részei észak felől védték a kerengőt a zord téli szelektől. A külső bejáratok az északi fal két végén voltak; a gyakrabban használt a keleti oldalon, míg a nyugatit az ünnepi alkalmakra használták. A nagyterem a keleti oldalon, a templom karzatához minél közelebb, a fűtött közösségi termek mellett épült.

A templom ellenkező oldalán nyílt általában a refektórium, az ebédlő. Annak külső oldalán, gyakran az oszlopsor egyik sarkában volt a mosdóhelyiség. Gyakran kertet alakítottak ki a kerengő által közrezárt, nyitott udvaron, ahol a vízellátáshoz szükséges, földalatti ciszterna is helyet kapott az esővíz összegyűjtésére. A kerengő nem ment ki a divatból a későbbi korokban sem, hiszen a szerzetesek a hálóteremben és az egyéb kiszolgáló helyiségekben szabott tartózkodási idejükön kívül ott foglalatoskodhattak; olvastak, írtak, s általában az északi oldalon foglalt helyet az apátúr széke.

Galéria

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Chiostro című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek