Kemény Sámuel

Ebben a cikkben a Kemény Sámuel témáját multidiszciplináris megközelítésből tárgyaljuk, azzal a céllal, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a témáról. Különböző nézőpontok és legújabb tanulmányok elemzésére kerül sor, hogy az olvasó mélyen és naprakészen megértse a Kemény Sámuel-et. Ezen túlmenően e téma lehetséges következményeit és gyakorlati alkalmazásait vizsgálják meg különböző területeken, hogy rávilágítsanak a jelenkori társadalomban betöltött relevanciájára. Ezzel a cikkel igyekszünk reflexiókat és vitákat generálni a Kemény Sámuel körül, ezzel is hozzájárulva az ismeretek gazdagításához és a kritikai gondolkodás előmozdításához.

Kemény Sámuel
Született1739
nem ismert
Elhunyt1817. szeptember 23. (77-78 évesen)[1]
Marosvásárhely[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • alispán (1786 – nem ismert, Belső-Szolnok vármegye)
  • alispán (1786 – nem ismert, Doboka vármegye)
  • Torda vármegye főispánja (1790. szeptember 20. – )
  • az erdélyi országgyűlés tagja (1790. december 12. – )
  • főkormányszéki tanácsos (1795. március 16. – )
  • a magyar főrendiház tagja (1808–1808)

Gróf magyargyerőmonostori Kemény Sámuel (1739 – 1817. szeptember 23.) főispán, tanácsos, kamarás.

Élete

Születése pontos dátuma nem ismert. Apja báró Kemény Miklós, anyja gróf cegei Wass Krisztina volt.

Erdély egyik nagytudományú államférfija, aki négy évet töltött külföldi akadémiákon és egész Európát beutazta.

1784-ben megismerkedett Schaltzerrel, a nagy történetíróval, aki azzal bocsátotta útra hazájába: nem tudja, a gróf tanult-e tőle többet, vagy ő a gróftól – Erdélyről.

1786-ban II. József császár Belsőszolnok- és Doboka vármegye alispánjává nevezte ki. Külföldről való hazaérkezése után, nőül vette iktari Bethlen Kata grófnőt. 1790. szeptember 20-án I. Lipót pedig Torda vármegye főispánjává, majd 1795. március 16-án főkormányszéki tanácsossá, egyben császári-királyi kamarássá tette, majd 1804. február 9-én grófi rangra emelte.

1810-ben ideiglenes királyi táblai elnök, 1815. június 16-án pedig valóságos táblai elnök lett, mely alkalomra, hivatalába iktatásakor a marosvásárhelyi református kollégium ifjúsága tiszteletére kiadta a Májusi virágokat (Marosvásárhely, 1816).

1815-ben valóságos táblai elnök lett, és a a fejedelem ez alkalomra a Lipót-rend középkeresztjével is kitüntette. 1816. szeptember 14-én pedig országos elnök lett, de hamarosan megbetegedett.

1817. szeptember 23-án hunyt el, amikor is az erdélyi fejedelmi státusok és rendek, mint az erdélyi református főconsistorium elölülőjének halálára kiadták Menalkás idyllium címen emlékezetét megörökítő halotti beszédet.

Földi maradványai az aranyosgerendi református templom kriptájában található. Sírfelirata: “A nagy Kemény Sámuel porai nyugosznak itt. Sokat ragadott el benne a világtól, tőle pedig keveset. MDCCCXVII. Virum simple. Árvák, atyafiai, barátjai és tselédei és alattvalói”[3]

Családja

1769-ben vette feleségül iktári gróf Bethlen Katalint (1754–1797), akinek tőle három gyermeke született:

  • II. Sámuel – tudomány és művészetpártoló volt. Az 1834-i ellenzéki szellemű országgyűlésen Aranyosszék követe volt. Az 1841-es országgyűlésen unokatestvérével, József gróffal kéziratgyűjteményét és könyvtárát ajánlotta fel az erdélyi múzeum alapjául.
  • Kata meghalt 1816-ban, aki nőül ment gróf Kún Józsefhez.
  • Miklós, aki Aranyosszék főkirálybírája lett, és gróf Teleki Pólit vette nőül.

Jegyzetek

  1. ↑ „Kemény, Samuel (I.) Graf” (német nyelven). Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich 11, 148. o. 
  2. ↑ PIM-névtér. (Hozzáférés: 2021. április 22.)
  3. ↑ Aranyosgerend 

Források