Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Kemény László (színművész) témát, amely téma az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette. A Kemény László (színművész) nagy érdeklődést és vitát váltott ki különböző területeken, a tudománytól a politikáig, beleértve a populáris kultúrát is. Ebben a cikkben a Kemény László (színművész) különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, eredetétől és fejlődésétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Ezenkívül megvitatjuk a témával kapcsolatos szakértők véleményét és szempontjait, valamint azoknak a személyes tapasztalatait, akik közvetlenül érintettek a Kemény László (színművész)-el. Ennek a cikknek az a célja, hogy az olvasók széles körben megértsék a Kemény László (színművész)-et, és kritikai elmélkedésre ösztönözzék ezt a ma oly fontos témát.
Kemény László | |
![]() | |
Született | 1899. január 1.[1] Okány |
Elhunyt | 1970. május 8. (71 évesen)[1] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (-1921) |
Kitüntetései | Magyarország Érdemes Művésze díj (1965) |
Sírhelye | Farkasréti temető (945-3)[3] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kemény László témájú médiaállományokat. | |
Kemény László (Okány, 1899. január 1.[4] – Budapest, 1970. május 8.) magyar színész, érdemes művész (1965).
Okány településen született Kemény Jakab Jenő körorvos és Lazsanszky Marianne gyermekeként. Kemény László a Tanácsköztársaság alatt az Engels Színház tagja volt. A Színiakadémiát 1921-ben végezte el, 1922-től 1930-ig Kolozsváron játszott, 1930-ban Miskolcra került, ahol Sebestyén Mihály miskolci társulatának színésze és főrendezője lett. 1933-ban a Szegedi Városi Színháznál, majd ismét Miskolcon játszott, majd a Magyar Színház szerződtette.
1938-tól a zsidótörvények következtében nem szerepelhetett színpadon. 1945 után különböző budapesti társulatokban játszott, majd 1955-ben került a budapesti Nemzeti Színházhoz. Gyakran szerepelt a rádióban és a televízióban is.
1945 után rendszeresen filmezett. 1951–1952-ben pedig a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt. 1965-ben megkapta az Érdemes művész címet is.