Julius Eduard Hitzig

Napjainkban a Julius Eduard Hitzig olyan téma, amely nagy érdeklődést vált ki a társadalomban. Akár az emberek életére gyakorolt ​​hatása, akár az akadémiai területen betöltött relevanciája miatt, a Julius Eduard Hitzig olyan téma, amelyet érdemes alaposan megvizsgálni. Ebben a cikkben a Julius Eduard Hitzig-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, a történelmi eredettől a mai hatásig. Ezen túlmenően a Julius Eduard Hitzig-ről szóló különféle nézőpontokkal és véleményekkel foglalkozunk, hogy átfogó és többes számú elképzelést nyújtsunk a témáról. A populáris kultúrában betöltött fontosságától a politikai dimenzióig a Julius Eduard Hitzig olyan téma, amely arra hív bennünket, hogy reflektáljunk és megkérdőjelezzük felfogásunkat. Csatlakozzon hozzánk a Julius Eduard Hitzig ezen a körútján, és fedezze fel velünk annak számos oldalát.

Julius Eduard Hitzig
SzületettIsaac Elias Itzig
1780. március 26.[1][2][3][4]
Berlin[5]
Elhunyt1849. november 26. (69 évesen)[1][2][3][4]
Berlin[6]
ÁlneveEduard
Állampolgárságaporosz
GyermekeiFriedrich Hitzig
Foglalkozása
Iskolái
  • Luther Márton Tudományegyetem
  • Erlangen–nürnbergi Egyetem
SírhelyeDorotheenstadti temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Julius Eduard Hitzig témájú médiaállományokat.

Julius Eduard Hitzig (Berlin, 1780. március 26. – Berlin, 1849. november 26.) német kiriminalista, jogász, író, Friedrich Hitzig építész édesapja.

Élete

Halléban és Erlangenben tanult. 1808-ban Berlinben könyvkiadóüzletet alapított, melyet később bizományi üzlettel és az egyetemek számára való olvasóteremmel egészített ki. Üzlete eladása után 1815-ben a kamara-bíróságnál bűnügyi tanácsos, 1827-ben a kamarai vizsgálóbíróság elnöke lett. 1835-ben megvált szolgálatától és megalapította írói hirnevét Werner (Berlin 1823), Hoffmann (uo. 1823, 2 kötet) és Chamisso (Élete és művei, Lipcse 1839-42, 2 kötet) barátairól írott életrajzaival. Häringgel együtt ő alapította meg és adta ki a Neuer Pitaval című érdekes bűneseteket tartalmazó gyűjteményt (Lipcse 1842). 1825-ben megalapította a Zeitschrift für die preussische Kriminalrechtspflege és 1828-ban az Annalen für deutsche und ausländische Kriminalrechtspflege című lapokat. 1826-tól egy Gelehrtes Berlin (Berlin, folytatta Büchner, uo. 1834) című művet adott ki.

Jegyzetek

  1. ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Geneological database Merkel-Zeller. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). Brockhaus . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  6. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 30.)

Források