Ebben a cikkben mindent megvizsgálunk, ami a Joya de Cerén-hez kapcsolódik. Történelmi jelentőségétől a mai társadalomban betöltött relevanciájáig, sokrétű oldalain és felhasználásán keresztül. Részletesen elemezzük a különböző területekre gyakorolt hatását, valamint az idők során felvetett vitákat. Megismerjük szakértők véleményét és azok tapasztalatait, akik közelről tapasztalták a hatását. A Joya de Cerén izgalmas téma, és nagy jelentőséggel bír a világunk megértésében, ezért felkérjük Önt, hogy merüljön el ebben a teljes elemzésben, amelyet az Ön számára készítettünk.
Joya de Cerén | |
Világörökség | |
Adatok | |
Ország | Salvador |
Világörökség-azonosító | 675 |
Típus | kulturális |
Kritériumok | III, IV, |
Felvétel éve | 1993 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Joya de Cerén témájú médiaállományokat. |
Joya de Cerén az egykori maja civilizáció délkeleti részének egyik települése volt. Romterülete a mai Salvador nyugati részén fekszik, az azonos nevű falu mellett, San Salvador és Santa Ana között. 1993 óta az UNESCO kulturális világörökségének része.
A település i. sz. 600 körül a Lagura Calderon vulkán kitörése következtében elpusztult, vastag hamuréteg alá került és 1976-os felfedezéséig háborítatlan maradt. A település lakosainak számát néhány száz főre becsülik, akik földműveléssel foglalkoztak. Feltárások 1978-ban kezdődtek, és a kitűnő állapotban megmaradt romok alapján rekonstruálhatóvá váltak a mintegy 1400 évvel ezelőtt itt élő emberek hétköznapjai. Emberi maradványok nem kerültek elő, a lakosok feltételezhetően a vulkánkitörést megelőző földrengés hatására elmenekültek. Összesen tizenhét épületet ástak ki, köztük lakóépületeket, raktárakat, műhelyeket és konyhákat. A zsúpfedeles, agyagtéglából készült épületek csoportosan helyezkednek el. Az épületek mellett konyhakertek, gyümölcsöskertek maradványait azonosították, valamint a világ legrégebbi maniókaföldjét. A közösségi épületek közül egy nagyobb csarnok, egy fürdő és két, feltehetően gyógyítási célra használt épület maradványai kerültek elő. A lakosok menekülés közben hátrahagyott mindennapi eszközei majdnem ép állapotban maradtak meg, közülük kerámiatárgyak, kő-, fa- és csonteszközök, kerti szerszámok, takarók és vallási jellegű tárgyak.