Jean-Pierre Ponnelle

A mai világban a Jean-Pierre Ponnelle központi helyet foglal el a társadalomban, akár személyes, politikai, társadalmi vagy kulturális szinten. Jelentősége a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt ​​hatásában, valamint a történelemben és az emberi fejlődésben betöltött szerepében rejlik. Idővel a Jean-Pierre Ponnelle vita, tanulmányozás és elmélkedés tárgya volt, ellentmondó véleményeket és szenvedélyes vitákat generálva. A gazdaságra gyakorolt ​​hatásától az egyéni identitásban betöltött szerepéig a Jean-Pierre Ponnelle egyetemes érdeklődésre számot tartó témának bizonyult, amely arra hív bennünket, hogy elgondolkodjunk azon, kik vagyunk és merre tartunk. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Jean-Pierre Ponnelle különböző aspektusait, elemezve jelentését és a mai világra gyakorolt ​​hatását.

Jean-Pierre Ponnelle
SzületettPierre Marie Albert Bruno Ponnelle[1]
1932. február 19.[2][3][4][5][6]
Párizs 14. kerülete[7][8][1]
Elhunyt1988. augusztus 11. (56 évesen)[2][3][4][5][6]
München[9]
Állampolgárságafrancia[10]
HázastársaMargit Saad (1957 – 1988. augusztus 11.)
GyermekeiPierre-Dominique Ponnelle
Foglalkozása
Halál okatüdőembólia
Sírhelye

A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Pierre Ponnelle témájú médiaállományokat.

Jean-Pierre Ponnelle (Párizs, 1932. február 19.München, 1988. augusztus 11.) francia operarendező.

Pályafutása

Filozófiát, művészetet és történelmet Párizsban tanult, majd 1952-ben színházi tervezőként kezdte el karrierjét Werner Henze Boulevard Solitude c. operájával. Jelentős hatással volt rá Georges Wakhévitch művészeti szervező munkája, aki darabokat és ruhákat is készített a színház, a balett és az opera számára.

1962-ben Düsseldorfban rendezte meg első darabját, Wagner Trisztán és Izoldáját. 1981-ben a Bejrúti Fesztiválon is előadták az operát, melyet széles körben a történelem esztétikailag egyik legszebb alkotásának tartottak.

Munkái közé tartoztak színpadi előadások a Metropolitan és a San Francisco Operában, televíziós előadások (Pillangókisasszony 1974-ben, Mirella Freni és a fiatal Plácido Domingo említésre méltó szereplésével), valamint megfilmesített operák, mint a jól ismert Figaro házassága Karl Böhm karmester vezénylésében. Mozart akkoriban elhanyagolt Titus kegyelme c. darabja Ponnelle 1969-es rendezésének köszönhette, hogy visszakerült a repertoárba.

Előadásai sokszor megosztották a közönséget. 1986-os Aidáját Covent Gardenben, melyben a szokásos balett-táncosokat fiúk helyettesítették, a nézők kifütyülték, míg korábbi Don Pasquale-ja ugyanazon színházban elsöprő sikert aratott, csak úgy, mint számos az általa feldolgozott művekből.

1988-ban Münchenben halt meg egy balszerencsés esést követő tüdőembóliában. A zenekari árokba zuhant, miközben a Carment próbálta a Zubin Mehta vezette Izraeli Filharmonikus Zenekarral.

Fia Pierre-Dominique Ponnelle karmester, unokaöccse Jean Pierre Danel.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jean-Pierre Ponnelle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek