Janky Kocsárd

A mai világban a Janky Kocsárd egyre nagyobb érdeklődést mutat minden korosztály és hátterű ember számára. Akár a mentális egészség fontosságáról, akár a technológiai forradalomról, a nők szerepvállalásáról vagy bármilyen más témáról beszélünk, a Janky Kocsárd olyan alapvető elem, amely az élet minden területén aktuálissá vált. A politikára és a gazdaságra gyakorolt ​​hatásától a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásáig a Janky Kocsárd olyan szempont, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a Janky Kocsárd hogyan változtatta meg gondolkodásunkat és cselekvésünket, és jelenléte hogyan alakítja továbbra is világunkat olyan módon, ami korábban elképzelhetetlen volt.

Janky Kocsárd
A Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka
Hivatali idő
1925. október 27. – 1930. május 26.
Legfőbb hadúrHorthy Miklós
ElődNagy Pál gyalogsági tábornok
UtódKárpáthy Kamilló vezérezredes
A Magyar Királyi Honvédség
vezérkari főnöke
Hivatali idő
1922. június 29. – 1930. május 26.
FőparancsnokNagy Pál
önmaga
ElődLorx Győző tábornok
UtódRőder Vilmos gyalogsági tábornok
Katonai pályafutása
Fegyvernemlovasság
Szolgálati idő1889–1930
Rendfokozatalovassági tábornok
Csatáielső világháború
KitüntetéseiOsztrák Császári Vaskorona-rend, II. oszt. hadidíszítménnyel, kardokkal
Vaskorona-rend III. oszt. hadidíszítménnyel, kardokkal
Osztrák Császári Lipót-rend lovagkereszt hadidíszítménnyel, kardokkal
Károly-csapatkereszt
Magyar Érdemkereszt I. oszt.
Magyar Koronás Nagy Aranyérem
Lovagkereszt

Született1868. február 11.
Déva
Elhunyt1954. október 20. (86 évesen)
Debrecen

SzüleiJanky Lajos
Fekete Anna
Foglalkozáskatonatiszt
A Wikimédia Commons tartalmaz Janky Kocsárd témájú médiaállományokat.

Vitéz bulcsi Janky Kocsárd (Déva, 1868. február 11.Debrecen, 1954. október 20.)[1] lovassági tábornok, a Katonai Mária Terézia-rend lovagja, 19221930 között a Magyar Királyi Honvédség vezérkari főnöke, ezzel párhuzamosan 19251930 között a honvédség főparancsnoka is.

Élete

Janky Lajos altábornagy és Fekete Anna fiaként született az erdélyi Déván. Katonai tanulmányait Kőszegen kezdte meg, majd a bécsújhelyi katonai akadémián folytatta, amelyet 1889-ben végzett el. 1895-ben Aradon feleségül vette Vásárhelyi Terézt. Ezt követően vezérkari kiképzésen vett részt, melynek eredményeként 1909-től a temesvári 1. lovas hadosztály vezérkari főnökének tisztségét látta el őrnagyi rendfokozatban.

Az első világháború kitörését követően a Császári és Királyi 4. Arthur connaughti és strathearni herceg Huszárezred parancsnokaként vett részt a keleti fronton vívott harcokban. A lucki csatában tanúsított helytállásáért később, a háború után (1922. június 27-én) felvételt nyert a Katonai Mária Terézia-rend lovagjai közé.

1917-től az olasz fronton szolgált, majd 1918-ban Erdélybe helyezték, itt érte a fegyverletétel híre. 1919-ben az előrenyomuló román csapatok fogságába került, akik ideiglenesen Tordára internálták, de hamarosan szabadon engedték. Szabadulása után részt vett a Tanácsköztársaság elleni ellenforradalmi szervezkedésben, annál is inkább, mert már az első világháború előttről baráti kapcsolat fűzte Horthy Miklóshoz. 1920-tól a Nemzeti Hadsereg szegedi dandárparancsnokává nevezték ki (helyettese Shvoy Kálmán későbbi altábornagy volt), de már 1922-ben felrendelték Budapestre, ahol a Magyar Királyi Honvédség vezérkari főnökének tisztségét kapta meg. Később, 1925-től a honvédség főparancsnokává is kinevezték.

1930-ban saját kérésére a kormányzó felmentette tisztségei alól és nyugdíjaztatta. (Shvoy Kálmán emlékiratai szerint Janky lemondásának oka az volt, hogy Horthy az ő tudta és beleegyezése nélkül léptette elő tábornokká Gömbös Gyula későbbi miniszterelnököt). 1930-tól kezdődően visszavonultan élt budapesti lakásán.

1951-ben a kommunista hatóságok Jankyt, mint régi „horthysta” tisztet, kényszerlakhelyre telepítették, Debrecenbe. Itt is érte a halál, 1954-ben.

Jegyzetek

Források