Jankovics Marcell (hegymászó)

Ez a szócikk a hegymászóról szól. Hasonló címmel lásd még: Jankovics Marcell (egyértelműsítő lap).

Jankovics Marcell
Születési név	Jankovich Marcell
Született	1874. november 3. Gárdospuszta
Elhunyt	1949. november 12. (75 évesen) Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Párt	Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt
Választókerület	Fülek (1905–1910)
Foglalkozás	író, hegymászó, ügyvéd, politikus
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1897, jogtudomány)
A Wikimédia Commons tartalmaz Jankovics Marcell témájú médiaállományokat.

Jankovics Marcell (eredetileg Jankovich) (Gárdospuszta, 1874. november 3. – Budapest, 1949. november 12.)^[1] író, politikus, ügyvéd, éremgyűjtő alpinista. A 20. század eleji magyar hegymászás egyik vezető egyénisége. Unokája Jankovics Marcell filmrendező.

Édesapja, id. Jankovich Marcell fiatalon meghalt; édesanyja, Meszlényi Eugénia, majd nagyapja, Meszlényi Jenő nevelte. Nagykanizsán járt elemi iskolába, Pozsonyban római katolikus gimnáziumba, közben ugyanis gyenge tüdeje miatt elköltöztek, hogy a koronázóváros közeli hegyek gyógyító levegőjét szívhassa. Már fiatal diákkorában 3-4 ezres hegyeket mászott meg az Alpokban. 1897-ben jogi doktorátust szerzett a Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán, majd 1900-ban ügyvédi vizsgát tett.

1892–93-ban Kossuth Lajosnál, anyaági rokonánál élt Torinóban. (Nagyapja Kossuth sógora volt.) Ezután Pozsonyba költözött, ügyvédi irodát nyitott. Felesége, Jamniczky Agál a szlovák–lengyel származású Jamnicky család tagja volt.

1905-től országgyűlési képviselő a füleki kerületben két cikluson át. Kossuth Ferenc egyik tanácsadója. 1914–1920 között a Magyar Turista Szövetség társelnöke; 1918–1927 között a Magyar Hegymászók Egyesülete elnöke volt.

1919 februárjában tiltakozó jegyzéket szerkesztettek Pozsony már érezhető elcsatolása ellen, amelyet ő fordított le több világnyelvre. 1925–1938 között a pozsonyi Toldy Kör, a Szlovenszkói Magyar Közművelődési Egyesület és a Szlovenszkói Magyar Kultúrtanács elnöke. Az első bécsi döntés után Budapesten telepedett le. 1940-től a Petőfi Társaság rendes tagja volt.

Beszélt és írt magyar, szlovák, német, francia, olasz, angol nyelven, és latinul is tudott.

• Búzavirágok, versek (1894)
• Versek; Eder I. Ny., Pozsony, 1899
• Úttalan utakon (1903)
• Sasfészkek. Bolyongások a legmagasabb hegyeken; Magyar Turista-Egyesület, Bp., 1906
• Az Alpesek (1911)
• Kis barátom könyve, elbeszélések (1913)
• Két kis leány könyve, emlékezések (1918)
• Álmatlan éjszakák. Egy festő feljegyzéseiből; Wigand Ny., Pozsony, 1921
• Az udvari bolond. Kis történetek; szerzői, Bratislava-Pozsony, 1926

  

• Magyar porszemek, elbeszélések (1928)
• Észak szigetei. Skócia, Orkney, Faröer, Island, Spitzbergen, Lofoten, Norvégia; Concordia, Bratislava-Pozsony, 1930
• Hulló levelek, versek (1930)
• Hangok a távolból (1935)
• Kikötők, elbeszélések (1937)
• Egy század legendái, regény (1939; 2003) 1945 után betiltották.
• Húsz esztendő Pozsonyban (1939; 2000) 1945 után betiltották.
• Félszáz névtelen magyar. Pillanatképek; Egyetemi Ny., Bp., 1940
• Ölvedi László emlékezete (1941)
• Lelkek találkozása (1942)
• Évek tavasz nélkül, elbeszélések (1943)
• Gróf Klebelsberg Kunó. Jankovics Marcell emlékbeszéde a Klebelsberg emlékbizottság ülésén 1943. okt. 13-án; Magyar Kulturális Egyesületek Országos Szövetsége, Bp., 1943
• Világító ablakok; Új Idők Irodalmi Intézet (Singer és Wolfner), Bp., 1944 (Magyar regények)

Rövidebb írásai Csalmay álnéven is megjelentek.

Műveit 60 éven keresztül nem adták ki.

• 2000. szeptember 1-jén volt lakóhelyén, Budapesten, a Vérmező melletti Pauler utca 19. számú házon emléktáblát kapott.

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 799. o.  
• Húsz esztendő Pozsonyban
• Életrajza az Országgyűlési Almanach 1906-1911-ben
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában