A mai világban a Janics Kálmán olyan téma, amely különböző kontextusokban nagy jelentőséggel bír. A társadalomra gyakorolt hatásától a gazdaságra gyakorolt hatásáig a Janics Kálmán széles körű érdeklődést váltott ki, és számos vitát váltott ki a közvéleményben. Éppen ezért elengedhetetlen a Janics Kálmán-hez kapcsolódó különféle szempontok alapos elemzése, hogy teljes mértékben megértsük annak hatókörét és következményeit. Ebben a cikkben a Janics Kálmán összetettségébe fogunk beleásni, feltárva annak különböző aspektusait, és olyan átfogó elképzelést kínálunk, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy szélesebb körben megértse ezt a témát.
| Janics Kálmán | |
| Született | 1912. december 29. Vágkirályfa, Osztrák–Magyar Monarchia |
| Elhunyt | 2003. augusztus 20. (90 évesen) Vágkirályfa, Szlovákia |
| Foglalkozása | történész, orvos |
Janics Kálmán (Vágkirályfa, 1912. december 29. – Vágkirályfa, 2003. augusztus 20.) történész, orvos, a szlovákiai magyarság meghurcoltatásának tényfeltáró írója.
1931-ben érettségizett a pozsonyi magyar gimnáziumban, majd 1937-ben orvosi diplomát szerzett a pozsonyi egyetemen. 1937–1942 között előbb Trencsénben, majd Komáromban volt kórházi alorvos, majd pedig 1943–1945 között katona. 1945-ben Nádszegen, 1946–1949 között Jolsván lett magánorvos, majd 1949–1978 között városi orvos. 1978-ban A hontalanság évei című könyvének svájci megjelentetése miatt kitiltották a Rozsnyói járásból, ezért visszaköltözött szülőfalujába, és 1989-ig a vágsellyei Duslo, illetve Hydrostav vállalat orvosa volt.
Az 1989-es rendszerváltáskor aktív közéleti szerepet vállalt, egyik alapítója és tiszteletbeli elnöke lett a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomnak. 1990–1992 között parlamenti képviselő volt.
1936-tól publikált, cikkei azonban 1945–1968 között Csehszlovákiában politikai okokból nem jelenhettek meg. 1945 őszén, illetve 1950 nyarán vizsgálati fogságba is került. 1968–1970 között számos tényfeltáró cikket publikált csehszlovákiai magyar lapokban a szlovákiai magyarság 1945 utáni megpróbáltatásairól és a nemzetiségi kérdésről. Ezek után a Csemadok Központi Bizottsági tagságából visszahívták.[1] A hontalanság évei megjelenése után pedig az ŠtB is megfigyelte.
Vágkirályfán mellszobrot állítottak az emlékére.