A mai világban a Jacques Prévert olyan téma, amely a lakosság széles rétegei számára nagyon fontos és érdekes. Hatása kiterjed a mindennapi élet különböző területeire, a tudománytól és a technológiától a politikáig és a kultúráig. Ebben a cikkben a Jacques Prévert különböző aspektusait tárjuk fel, elemezve történelmi jelentőségét, időbeli alakulását és a mai társadalomra gyakorolt hatását. Multidiszciplináris megközelítéssel igyekszünk teljes és részletes elképzelést nyújtani a Jacques Prévert-ről, lehetővé téve az olvasó számára, hogy megértse annak jelentőségét és következményeit a mai világban.
Jacques Prévert | |
![]() | |
1961-ben | |
Élete | |
Született | 1900. február 4. Neuilly-sur-Seine (Hauts-de-Seine) |
Elhunyt | 1977. április 11. (77 évesen) Omonville-la-Petite |
Sírhely | Cimetière d'Omonville-la-Petite |
Házastársa |
|
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | vers |
![]() | |
Jacques Prévert aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Prévert témájú médiaállományokat. |
Jacques Prévert (Neuilly-sur-Seine (Hauts-de-Seine), 1900. február 4. – Omonville-la-Petite (Manche), 1977. április 11.) francia költő, forgatókönyvíró.
Prévert Párizsban nőtt fel. Miután általános iskolai tanulmányai után abbahagyta az iskolát és a párizsi Le Bon Marché áruházban kezdett dolgozni. 1918-ban behívták katonai szolgálatra. Ezt követően a Közel-Keletre küldték megvédeni a francia érdekeket.
Omonville-la-Petite-ben, 1977. április 11-én halt meg tüdőrákban. Barátjával és munkatársával, Paul Grimault -val éppen a Le Roi et l'Oiseau animációs film utolsó jelenetein dolgozott. Amikor a filmet 1980-ban bemutatták, Prévert emlékének szentelték, és Grimault üresen hagyta a mellette lévő ülőhelyet.
1926-tól 1930-ig a szürrealista csoport tagja volt. Paroles címmel 1946-ban jelent meg első kötete. Valószínűleg az egyetlen modern francia költő, aki tömegnépszerűségre tett szert. Ez annak köszönhető, hogy a hétköznapok, az utca, az argó nyelvét használta. Egyszerű, dallamos, sanzonkarakterű verseket írt. Sugárzik belőlük a kisember szeretete, mindenféle kizsákmányolás gyűlölete, szenvedélyes igazságvágy.
Nagyon kifejező műve a Levél a kóbor szigetekről, melynek társszerzője André François.
Versei közül számtalant zenésítettek meg és adták elő neves énekesek. Csak Kozma József (Joseph Cosma) Prévert versekre több, mint nyolcvan dalt írt, köztük a Hulló faleveleket (Les feuilles mortes; angolul: Autumn leaves). A versből Baranyi Ferenc készített műfordítást Halott levelek címmel, amely 2003-ban jelent meg A Montmorency-i szerelmesek kötetben.[1]
Költészetétől nem idegen a filmekre emlékeztető montázstechnika.
Számos filmforgatókönyvet is írt, Marcel Carné legjobb filmjeinek forgatókönyvírója volt. Ezek egyik legismertebbike a Szerelmek városa (Les Enfants du Paradis).[2]
Tagja volt a ’Patafizikai Társaságnak.
Jacques Prévert: Alicante
Az asztalon piros narancs
Ruhád a szőnyegen
És te a pamlagon
Legvillanóbb pillanatom
Éjszakám fénye te
Forró fehér napom.
(ford.: Tamkó Sirató Károly)