Jānis Akuraters

Jānis Akuraters
Született	1876. január 13. Jaunzemjos, Zemgale  Oroszország
Elhunyt	(61 évesen) 1937. július 25.,  Lettország Riga
Állampolgársága	lett
Nemzetisége	lett
Gyermekei	Laima Akuratere
Foglalkozása	író, drámaíró
Kitüntetései	Három Csillag érdemrend
Sírhelye	Rigai erdei temető
Sablon Wikidata Segítség

Jānis Akuraters (Jaunzemjos, Zemgale, 1876. január 13. – Riga, 1937. július 25.) lett író, drámaíró a Lett Nemzeti Színház alapítója.

Akuraters apja erdész volt. Iskoláit a helyi elemi iskolában majd a jēkabpilsi városi iskolában végezte. 1889-ben tanítói oklevelet szerzett, ezt követően Moszkvába ment, ahol jogi tanulmányokba kezdett. Az 1905-ös forradalom idején aktívan és nagy lelkesedéssel vett részt az eseményekben, forradalmi verseket írt és lelkesen támogatta a nacionalista eszméket. A forradalom leverését követően elfogták és száműzték, de a száműzetésből megszökött és Svédországon keresztül Norvégiába emigrált. Itt élt 1908-ig, amikor visszatérhetett lett földre. Az első világháború idején a lett lövészeknél szolgált, részt vett a nevezetes karácsonyi harcokban.

1918-ban aktívan szerepet vállalt az önálló Lett Köztársaság megszervezésében. Az ideiglenes nemzetgyűlés tagja volt, később a Népi Tanácsba is beválasztották. A Lett Rádió elnöke és a lett PEN Club vezetője volt 1937-ben bekövetkezett haláláig.

Jānis Akuraters az 1905-ös forradalom idején vált ismert és népszerű költővé. Részt vett a forradalmi eseményekben és forradalmi dalokat írt. Legnépszerűbb dala a „Harckiáltással az arcomon” kezdetű, ez tette igazán ismertté. Ekkor jelentek meg első verseskötetei is: a „Zvaigžņu naktis” (Csillagos éj) és a „Ziemeļos” (Északon). Miután száműzetéséből sikerült Skandináviába szöknie, kapcsolatba került az anarchistákkal, de a legnagyobb hatással az kristiániai színházi élet és a Norvég Nemzeti Színház volt rá. Emigrációja idején leginkább prózai művekkel jelentkezett.

1908-tól, Lettországba történt visszatérése után miközben tanítóskodott, minden energiáját a lett nemzeti színjátszás megteremtésére fordította. 1918. április 23-án jelenlétében nyitották meg a Lett Nemzeti Színházat Valkában és amikor a színház 1918 novemberében Rigába költözött, a hivatalos megnyitón Jānis Akuraters mondta az ünnepi beszédet. A Rigai Nemzeti Színház szinte minden évadjában mutatott be Akuraters darabot. Színdarabok mellett filmforgatókönyveket is írt. Ő az első lett történelmi film, a „Pieci vēji” (Az idők szele) forgatókönyvírója (1921).

Munkásságáért 1926-ban elsők között tüntették ki a Három Csillag érdemrenddel. 1927-ben 11 kötetben adták ki addigi életművét.^[1] 1930-tól a rigai rádió elnöke, 1932-től haláláig a lett PEN club vezetője volt.

Magyar nyelven mindössze egy regényrészlete olvasható Földmár Ágnes fordításában a Lett irodalom kistükre című kötetben.

• „Zvaigžņu naktis” („Csillagos éj” 1905)
• „Ziemeļos” (Északon, 1906)
• „Bez svētnīcas” (Templomok nélkül, 1907)
• „Astras” (1909)
• „Sirds varā” (A szív hatalma, 1911)
• „Saules valgos” (Napsugarak, 1920)
• „Dienu prieks” (A boldog napok, 1921)
• „Latvijas balādes” (Lett balladák, 1922)
• „Rožains vējš” (Rózsaszín szél, 1922)
• „Eleģiski momenti” (Elégikus percek, 1925)

• „Taisnības meklētāji” (Igazságkeresők, 1902)
• „Lāču bērni” (Medvebocs, 1910)
• „Ķēniņa meita” (Ķēniņ leánya, 1910)
• „Saules gredzens” (Napkörök, 1911)
• „Kurzemē” (Kurzeme, 1914)
• „Šis un tas Itnekas” (Így is, úgy is semmi, 1920)
• „Kaupo, līvu virsaitis” (Kaupo, a lív harcos, (csak szini előadás) 1913)
• „Pieci vēji” (Az idők szele, 1922)
• „Viesturs” (Történet, (csak szini előadás) 1920)
• „Tautas darbinieki” (Dolgozó nép, 1924)
• „Sidraba birze” (Ezüst rét, 1924)
• „Apvienosimies” (Egyesülünk, 1926)
• „Bezdarbnieki” (Munkanélküliek, 1934)
• „Vecie un jaunie” (Öregek és fiatalok, 1934)

• „Cilvēks” (Az ember, 1905)
• „Kalpa zēna vasara” (Cselédfiú nyara, 1911)
• „Degošā sala” (Úszó szigetek, 1912)
• „Iz bijušām dienām” (Elmúlt napokról, 1913)
• „Puķes ziemeļos” (Északi virágok, 1914)
• „Parādības” (Jelenség, 1914)
• „Sapņi un likteņi” (Álmok és sorsok, 1919)
• „Draugu sejas” (Barátok tekintete, 1920)

• „Pēters Danga” (Danga Péter, 1921)
• „Klusums un gaisma” (Csend és fény, 1921)
• „Ugunīgie ziedi” (Tűzvirágok, 1925)

• A lett irodalom kistükre, Szerkesztő: Karig Sára, Budapest: Európa Könyvkiadó, 239. o. (1977). ISBN 963-07-0933-3 
• Jānis Akuraters (lett nyelven). letonika.lv. (Hozzáférés: 2012. november 10.)