Ma a Ivan Cankar témája nagy jelentőséggel bír a társadalomban. A technológia fejlődésével és a világ állandó változásaival a Ivan Cankar sokak érdeklődési területévé vált. Függetlenül attól, hogy a Ivan Cankar kulturális jelenség, tudományos felfedezés vagy történelmi személyiség, életünkre gyakorolt hatása tagadhatatlan. Ebben a cikkben a Ivan Cankar különböző aspektusait és a különböző területekre gyakorolt hatását tárjuk fel, átfogó és gazdagító látásmódot nyújtva ezzel a témával kapcsolatban, amely továbbra is felkelti a közönség figyelmét szerte a világon.
Ivan Cankar | |
![]() | |
Élete | |
Született | 1876. május 10. Vrhnika, Osztrák–Magyar Monarchia (ma Szlovénia) |
Elhunyt | 1918. december 11. (42 évesen) Ljubljana, Szerb–Horvát–Szlovén Királyság |
Sírhely | Žale Central Cemetery |
Nemzetiség | szlovén |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | színdarabok, novellák, esszék |
Irodalmi irányzat | szimbolizmus, modernizmus |
Hatottak rá | Nietzsche, Ralph Waldo Emerson, Dosztojevszkij, Lev Tolsztoj |
Hatása | a szlovén irodalom nagy része, Fulvio Tomizza |
![]() | |
Ivan Cankar aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Cankar témájú médiaállományokat. |
Ivan Cankar (Oberlaibach, 1876. május 10. – Ljubljana, 1918. december 11.) szlovén író, költő, drámaíró, a szlovén irodalom világirodalmi jelentőségű nagysága.
Ivan Cankar a szlovén prózai és drámai nyelv radikális megújítója. A szubjektivizmust helyezte művei középpontjába. Sok műfajban alkotott, gazdag életművet hagyott hátra, de főképp rövid prózai műfajokat kedvelte. 1893-ban adta közre első verses, valamint prózai munkáját.
Első alkotói korszakában leginkább verseket írt melynek termése például az Erotika (1899) című kötet. Mindinkább a próza fele fordult átadván a líra terepét kortársainak (Dragotin Kette, Oton Župančič). Míg kezdetben lírájában a romantikus hagyományokból merített, prózájában a realista és naturalistából. Ezektől elfordulva a Vinjete (1899) kötete már új irányt mutat.
Második korszakában (bécsi évek, 1900–1909) gyakran személyes ihletésű műveket ír, a társadalmi egyenlőtlenség bemutatását tartja szem előtt: Szegénysoron (Na klancu, 1902), Mária szeretetháza (Hiša Marije pomočnice, 1904). A népi tematika (Mihaszna Marko és Mátyás király, Potepuh Marko in kralj Matjaž, 1905), az értelmiségi népboldogító idealizmus (Egy idealista élete, Martin Kačur, 1906) és az igazságkeresés (Jernej szolgalegény igazsága, Hlapec Jernej in njegova pravica, 1907) foglalkoztatja. Korszakát lezáró, modern mesének felfogható műve a Kurent (1909).
Harmadik korszakában (1909–1918) ismét visszatér a karcolatokhoz. A befelé fordulás, az impresszionizmus és szimbolizmus jellemzik: Életem (Moje življenje, 1914), Álomképek (Podobe iz sanj, 1917).
Műveit magyarra Pável Ágoston fordította.