Ingolafélék

A mai világban a Ingolafélék nagyon fontos és érdekes téma lett. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Ingolafélék egyre fontosabbá vált az emberek mindennapi életében. Legyen szó a munkahelyi, társadalmi vagy személyes szféráról, a Ingolafélék a vita és a gondolkodás témája lett, amely a társadalom minden szféráját átszövi. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Ingolafélék különböző dimenzióit és perspektíváit, elemezve annak az emberek életének különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását.

Ingolafélék
Evolúciós időszak: Késő devon - jelen
Tengeri ingola (Petromyzon marinus)
Tengeri ingola (Petromyzon marinus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Ingolák (Petromyzontida)
Rend: Ingolaalakúak (Petromyzontiformes)
Család: Ingolafélék (Petromyzontidae)
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ingolafélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ingolafélék témájú kategóriát.

Az ingolafélék (Petromyzontidae) az ingolák (Petromyontida) osztályába tartozó ingolaalakúak (Petromyzoniformes) rendjének egyetlen családja. A korábbi rendszertanokban a körszájúakhoz (Cyclostomata) sorolták.

Elterjedés, élőhely

Az ingolafélék leginkább édesvizekben és a partközeli tengervizekben fordulnak elő. Érzékenyek a túl meleg vízre, ezért trópusi vizekben ritkák. A trópusokat leszámítva világszerte elterjedtek.

Kárpát-medencei előfordulás

A Kárpát-medencében két faj él, a dunai ingola (Eudontomyzon mariae) és a tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi). Mindkettő teljesen édesvízi életmódú. Gazdaságilag jelentéktelenek, ritka előfordulásúak, védettek.

Megjelenés

Az ingolák anatómiájának sémája

Méretük általában 13–100 cm. Testük hosszú, hengeres, angolnára emlékeztető. Szájuk kör alakú, szívótölcsérszerű, amely izomzata révén hosszanti réssé húzható össze. Szájukon kívül rojtszerű tapogatókat, belül szarufogakat viselnek, amelyek száma, elhelyezkedése faji bélyeg. Fejükön elöl két szem; egy orr- és kétoldalt hét-hét kopoltyúnyílás látható. Úszóik elrendeződése jellegzetes: első hátúszójuk a test középvonala után kezdődik, második hátúszójuk közvetlenül ehhez csatlakozik, és – az ősi úszóformának megfelelően – folyamatosan, megszakítás nélkül megy át a kis, porcokra támaszkodó farokúszóba. A nőstényeknek farokalatti úszóik is vannak. Egyéb úszóik nincsenek.

Életmód

Nagy részük jellegzetes halparazita. Kör alakú szájukkal, fogakkal felszerelt fűrészes, előre-hátra mozgatható nyelvükkel halakra tapadnak, azok testnedveit szívják. Életciklusuk, főleg az anadrom fajoknál igen jellegzetes. Az édesvizekben kikelő lárvák sokáig – 1-5 évig – fejlődnek. A lárvák testfelépítése leegyszerűsödött, féregszerű, apró, talajlakó szervezetekkel, korhadékkal táplálkoznak. Az ingolák kifejlődésük után rövid ideig élnek.

Felhasználás

Ázsiában és Észak-Amerikában gyakorlati jelentőségük kettős: egyrészt parazitaként jelentős károkat okozhatnak a halállományban, másrészt egyes ingolafajokat tenyésztenek is (füstölve vagy aszpikban sokak szerint különleges csemege).

Rendszerezés

Az ingolák fajszintű taxonómiája még ma is bizonytalan. Egy korszerű rendszerezés a következő alcsaládokra, nemekre és fajokra osztja őket:

  • Geotriinae alcsalád
    • Geotria – Gray, 1851 – 1 faj
      • Geotria australis
  • Mordaciinae alcsalád
    • Mordacia – Gray, 1851 – 3 faj
      • Mordacia lapicida
      • Mordacia mordax
      • Mordacia praecox
  • Petromyzontinae alcsalád
    • Caspiomyzon – Berg, 1906 – 1 faj
    • Eudontomyzon – Regan, 1911 – 6 faj
      • tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi)
      • Eudontomyzon hellenicus
      • dunai ingola (Eudontomyzon mariae)
      • Eudontomyzon morii
      • Eudontomyzon stankokaramani
      • Eudontomyzon vladykovi
    • Ichthyomyzon – Girard, 1858 – 6 faj
      • Ichthyomyzon bdellium
      • Ichthyomyzon castaneus
      • Ichthyomyzon fossor
      • Ichthyomyzon gagei
      • Ichthyomyzon greeleyi
      • Ichthyomyzon unicuspis
    • Lampetra – Bonnaterre, 1788 – 15 faj
      • Lampetra aepyptera
      • Lampetra alaskensis
      • Lampetra appendix
      • Lampetra ayresii
      • folyami ingola (Lampetra fluviatilis)
      • Lampetra hubbsi
      • Lampetra lamottei
      • Lampetra lanceolata
      • Lampetra lethophaga
      • Lampetra macrostoma
      • Lampetra minima
      • pataki ingola (Lampetra planeri)
      • Lampetra richardsoni
      • Lampetra similis
      • Lampetra tridentata
    • Lethenteron – Creaser & Hubbs, 1922 – 6 faj
      • Lethenteron camtschaticum
      • jeges-tengeri ingola (Lethenteron japonicum)
      • Lethenteron kessleri
      • Lethenteron matsubarai
      • Lethenteron reissneri
      • Lethenteron zanandreai
    • Petromyzon – Linnaeus, 1758 – 1 faj
    • Tetrapleurodon – Creaser & Hubbs, 1922 – 2 faj
      • Tetrapleurodon geminis
      • Tetrapleurodon spadiceus

Források

  • Dudich, E., Loksa, I. (1987): Állatrendszertan – Tankönyvkiadó, Budapest ISBN 9631805433
  • Papp, L.(1996): Zootaxonómia – egységes jegyzet – Állatorvostudományi Egyetem, Budapest
  • Deckert, K. et al (1974): Uránia Állatvilág: halak, kétéltűek, hüllők – Gondolat Kiadó, Budapest ISBN 9632801385
  • Géczy, B. (1989): Őslénytan – Tankönyvkiadó, Budapest ISBN 9631766748

További információk