IV. István Uroš szerb cár

A IV. István Uroš szerb cár témája ma az egyik leglenyűgözőbb és legérdekesebb téma. A IV. István Uroš szerb cár már évek óta felkelti a szakértők és a rajongók figyelmét, végtelen vitákat és elméleteket generálva jelentésével és relevanciájával kapcsolatban. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a IV. István Uroš szerb cár-hez kapcsolódó legfontosabb szempontokat, az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig. Részletes elemzéssel igyekszünk megvilágítani ezt a rejtélyes témát, és teljesebb és világosabb képet adunk annak fontosságáról a mai világban.

IV. István Uroš
IV. István Uroš
IV. István Uroš
Szerbia királya
Uralkodási ideje
1331. szeptember 8. – 1346. április 16.
ElődjeIII. István Uroš
Utódjanem volt
Szerbia cárja
Uralkodási ideje
1346. április 16. – 1355. december 20.
Elődjenem volt
UtódjaV. István Uroš
Életrajzi adatok
UralkodóházNemanjić-dinasztia
Született1308
nem ismert[1]
Elhunyt1355. december 20.
Devoll
NyughelyeSzent Arkangyalok kolostor, Prizren
1927 után: Szent Márk-templom, Belgrád
ÉdesapjaIII. István Uroš
ÉdesanyjaBulgáriai Szmilecs Theodóra
Testvére(i)
  • Simeon Uroš
  • Jelena Nemanjić Šubić
  • Theodora Nemanjić
HázastársaHelena of Bulgaria
GyermekeiV. István Uroš szerb cár
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. István Uroš témájú médiaállományokat.

IV. István Uroš vagy István Dusán, István Szilni („a hatalmas”) (szerbül: Стефан Урош IV Душан Силни), (1308[2][3] – 1355. december 20.[2][3]) szerb király 1331-től, cár 1346-tól.

Fellázadt édesapja, III. István Uroš ellen és magához ragadta a hatalmat.[4] Uralkodását a szüntelen hadakozás jellemzi: Bizánc ellen 13 háborút viselt;[2] 1334-ben elfoglalta Makedónia nagy részét.[2] Míg a görögökkel harcolt, a magyarok behatoltak Szerbia északi részébe,[2] de István közeledésének hírére visszavonultak.[2] 1340-ben a görög császárt legyőzte és Szalonikiben ostrom alá fogta,[2] a császár így kénytelen volt békét kötni: ennek értelmében egész Albánia István hatalmába került,[2] aki felvette az «albánok királya» címet.[2] Omre bég 1342-ben elfoglalta Makedóniát[2] és 1344-ben Szofániánál megverte a szerb sereget.[2] A harci szerencse azonban csakhamar megfordult: István 1345-ben elfoglalta Verija (Ber) és Szer várakat[2] és 1346-ban egész Makedóniát.[2] A király ekkor az összes szerb lakta vidékek ura és a Balkán-félsziget leghatalmasabb fejedelme lett és a Szkopjéban tartott országgyűlésen „szerb és bizánci császárnak, cárnak” kiáltatta ki magát.[2] 1349. május 21-én Szkopjéban országgyűlést hirdetett, amelyen kihirdette híres törvénykönyvét (Zakonik).[2] A törökök ellen harcolva Konstantin közelében, Devoli faluban lázas betegségbe esett[2] és 1355. december 20-án meghalt.[2] Hamvai Prizren közelében, a Szent Mihály-templomban voltak 1927-ig, jelenleg pedig a belgrádi Szent Márk templomban vannak.

Családja

Első neje Ivanisa despota leánya,[2] második Helena, Kantakusenos Iván leánya volt.[2]

Jegyzetek

  1. ↑ Národní autority České republiky. (Hozzáférés: 2023. január 29.)
  2. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2007. január 11. 
  3. ↑ a b Serbia. Stefan Uroš III 1321-1331, Stefan Dušan 1331-1346, Stefan Uroš IV 1346-1371 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  4. ↑ Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története. Budapest: Bereményi Könyvkiadó. 1994. ISBN 963 8182 075 ISSN 1216-7363   29. oldal

Kapcsolódó szócikkek


Előző uralkodó:
III. István Uroš 		Következő uralkodó:
cárként önmaga
Előző uralkodó:
királyként önmaga 		Következő uralkodó:
V. István Uroš