II. Lajos címzetes nápolyi király
Ebben a cikkben elmélyülünk a II. Lajos címzetes nápolyi király lenyűgöző világában, feltárjuk annak számos oldalát, és felfedezzük az élet különböző területeire gyakorolt hatását. A kortárs társadalomra gyakorolt hatásától a történelemben betöltött relevanciájáig, a populáris kultúrára gyakorolt hatásain és az akadémiai területen betöltött jelentőségén keresztül a II. Lajos címzetes nápolyi király rányomta bélyegét az emberi lét számos vonatkozására. Ezeken az oldalakon végig elemezzük eredetét, fejlődését és jövőbeli lehetőségeit, megfejtve titkait, és teljes és gazdagító víziót nyújtunk a II. Lajos címzetes nápolyi király-ről. Készüljön fel egy felfedező és tudású utazásra ezzel az izgalmas témával kapcsolatban.
| II. Lajos | |
 | |
| Anjou hercege | |
| Provence grófja | |
| Címzetes nápolyi király | |
| Uralkodási ideje | |
| 1384 – 1417 | |
| Elődje | I. Lajos |
| Utódja | III. Lajos |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Valois-Anjou-ház |
| Született | Toulouse[4][5] |
| Elhunyt | 1417. április 29. (39 évesen)[6][3][4][2] Angers[1][4] |
| Nyughelye | Château d'Angers |
| Édesapja | I. Lajos címzetes nápolyi király |
| Édesanyja | Marie of Blois, Duchess of Anjou |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Aragóniai Jolán címzetes nápolyi királyné |
| Gyermekei |
|
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Lajos témájú médiaállományokat. | |
II. Lajos (franciául: Louis II d'Anjou), (Toulon,[7] 1377. október 7.[7] – Angers,[7] 1417. április 29.[7]) Anjou hercege, Provence és Maine grófja, címzetes nápolyi király 1384-től haláláig. Megpróbált érvényt szerezni nápolyi trónigényének, de hosszú harcai végül nem vezettek eredményre.
Élete
I. Lajos címzetes nápolyi király fiaként született, és édesapja halála után örökölte annak címeit. VII. Kelemen ellenpápa Nápoly királyává is koronázta, noha ott valójában Anjou László uralkodott. 1390-től 1399 Lajos rendezkedett be Nápolyban, míg végül Lászlónak sikerült elűznie. Lajos ekkor provence-i birtokaira vonult vissza.[7]
Lajos 1409-ben V. Sándor ellenpápát ismerte el törvényes egyházfőnek, aki őt ismét Nápoly királyának ismerte el. Lajos Rómába ment harcolni a várost elfoglaló nápolyi seregek ellen, majd 1409–1410 között sikertelen hadjáratot folytatott Nápoly megszerzésére. XXIII. János ellenpápa ismét Rómába hívta Lajost, akinek ekkor (1411. május 11.) sikerült legyőznie László seregeit Roccasecca városánál. Mivel a pápa Lajos győzelme után átállt László oldalára, a címzetes király kénytelen volt franciaországi birtokaira visszanulni. Nevezetes tette, hogy 1415-ben életre hívta az aix-i parlamentet, és kiterjesztette az aix-i és az angers-i egyetem kiváltságait. Két év múlva, 1417-ben hunyt 40. életévében. Örököse fia, III. Lajos címzetes nápolyi király lett.[7]
Jegyzetek
- ↑ a b Charles Cawley: Medieval Lands (angol nyelven). Charles Cawley, "Medieval Lands", 2006-2020
- ↑ a b WikiTree (angol nyelven)
- ↑ a b Identifiants et Référentiels (francia nyelven). IdRef . Agence bibliographique de l'enseignement supérieur
- ↑ a b c d Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven)
- ↑ Freebase (angol nyelven)
- ↑ Charles Cawley: Medieval Lands (angol nyelven). Charles Cawley, "Medieval Lands", 2006-2020 pp. http://fmg.ac/Projects/MedLands/ANJOU,%20MAINE.htm
- ↑ a b c d e f Uralkodók és dinasztiák, i. m., 403. o.
Források
- Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. Szerk. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ. 2001. ISBN 963 9075 12 4
