II. Claude d’Aumale

Ma egy izgalmas és releváns témában fogunk elmélyülni, amely sokak figyelmét felkeltette: II. Claude d’Aumale. A II. Claude d’Aumale eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen. Ebben a cikkben a II. Claude d’Aumale-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk feltárni, a történelmi hátterétől a mindennapi életre gyakorolt ​​hatásáig. Mély és átgondolt elemzéssel igyekszünk megérteni a II. Claude d’Aumale fontosságát és jelentését ma, valamint a jövőbeni potenciált. Röviden: elmerülünk egy olyan utazásban, amely során felfedezzük a II. Claude d’Aumale gazdagságát és összetettségét, különböző nézőpontokkal és megközelítésekkel gazdagítva ezzel a lenyűgöző témával kapcsolatos ismereteinket.

II. Claude d’Aumale
Született1526. augusztus 18.[1]
Joinville[1]
Elhunyt1573. március 3. (46 évesen)[2]
La Rochelle ostroma[1]
Állampolgárságafrancia
HázastársaLouise of Brézé (1547. augusztus 1. – )[1][3]
ÉlettársaIsabelle de Limeuil
Gyermekei
  • Charles Ier de Lorraine
  • Claude of Lorraine
  • Catherine of Lorraine
  • Diane of Lorraine
  • Henri d'Aumale
  • Madelaine d'Aumale
  • Antoine d'Aumale
  • Antoine Louise d'Aumale
  • Antoine d'Aumale
  • Marie d'Aumale
  • Charles d'Aumale
SzüleiAntoinette de Bourbon
Claude de Guise
Foglalkozásakatona
Halál okabevetésben esett el
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Claude d’Aumale témájú médiaállományokat.
II. Claude d’Aumale mellszobra a versailles-i kastélyban

II. Claude d’Aumale (Joinville, (Champagne-Ardenne), 1526. augusztus 18. – La Rochelle, 1573. március 3.) Aumale hercege és Mayenne márkija, a Guise-ház tagja, hadvezér és a francia vallásháborúk során a katolikus párt egyik prominense volt.

Claude, az első guise-i herceg és Antoinette de Bourbon-Vendôme hatodik gyermeke és harmadik fia volt, 1550-ben elhunyt atyjától örökölte aumale-i hercegségét. Katonai karrierje 1544-ben kezdődött I. Ferenc lotaringiai herceg seregében. 1545-ben Boulogne ostrománál, 1551-ben Piemont meghódításánál harcolt. 1552-ben az ún. „Három püspökség” (Toul, Metz és Verdun) visszahódítására induló császári csapatok fogságába esett, és családja csak 1555-ben tudta kiváltani. 1558 januárjában fivére, François de Guise oldalán harcolt Calais-nak az angoloktól több, mint kétszáz év utáni visszahódításakor.

II. Henrik, akinek udvarában François de Guise és másik fivére, Charles de Lorraine bíboros jelentős befolyást gyakorolt, fővadászmesterré és Burgundia kormányzójává nevezte ki, ráadásul 1547-ben a király befolyásos szeretője, Diane de Poitiers lányát vette feleségül. Az 1562-ben kitörő vallásháborúkban egész családjához hasonlóan a szélsőséges katolikusok pártjához csatlakozott. 1563-ban meggyilkolt bátyjától örökölte Mayenne-t.

1572. augusztus 24-én, Szent Bertalan éjszakáján unokaöccse, I. Henri de Guise társaságában a hugenotta nemesek legyilkolására küldött csoport vezetői közé tartozott.

1573-ban csatlakozott Anjou hercegéhez, a későbbi III. Henrikhez, aki a protestánsok kezén levő tengerparti erősség, La Rochelle ostromára indult. Itt esett el az egyik rajtaütés során, csatakígyótól találtan. Halála után Aumale-t a fia, a később hercegséggé emelt Mayenne-t viszont unokaöccse, Charles kapta meg.

Házassága, utódai

1547. augusztus 1-jén vette feleségül Louise de Brézét (1518–1577), Louis de Brézé normandiai sénéchal-nak és Diane de Poitiers-nak, II. Henrik szeretőjének leányát. Tizenegy gyermekük született:

  1. Henri (1549–1559), gyermekként meghalt;
  2. Catherine (1550–1606), 1569-től Nicolas de Mercœur herceg felesége;
  3. Madeleine Diane (1554–?), fiatalon elhunyt;
  4. Charles (1555–1631), Aumale hercege;
  5. Diane (1558–1586), 1576-tól François de Luxembourg Piney-Luxembourg-i herceg felesége;
  6. Antoinette (1560–?), fiatalon elhunyt;
  7. Antoinette Louise (1561–1643), Soissons apátnője;
  8. Antoine (1562–?), fiatalon elhunyt;
  9. Claude (1564–1591), a chartres-i Szentatya kolostor apátja, Aumale lovagjának nevezték;
  10. Marie (1565–1627), chelles-i kolostor apátnője;
  11. Charles (1566–1568), gyermekként meghalt.

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d http://genealogy.euweb.cz/lorraine/lorraine6.html. (Hozzáférés: 2016. január 11.)
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ p4228.htm#i42278, 2020. augusztus 7.

Források