A mai világban a I. Chlothar frank király olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki. A technológia fejlődésével és a globalizációval a I. Chlothar frank király korábban soha nem látott jelentőségűvé vált, és hatással van a társadalom és a mindennapi élet különböző területeire. A politikára és a gazdaságra gyakorolt hatásától a kultúrára és az oktatásra gyakorolt hatásáig a I. Chlothar frank király központi kérdéssé vált a nyilvánosság napirendjén. Ebben a cikkben a I. Chlothar frank király körüli különböző nézőpontokat és vitákat fogjuk feltárni, elemezve annak jelentőségét és következményeit a mai világban.
I. Chlothar | |
rex Francorum[1] | |
![]() | |
Jean-Louis Bézard: I. Chlothar, a frankok királya (1838) | |
Frank király | |
Uralkodási ideje | |
511 – 561 | |
Elődje | I. Klodvig |
Utódja | I. Charibert, Guntram, I. Sigebert, I. Chilperich |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Merovingok |
Született | 497
|
Elhunyt | 561. november 29. (64 évesen) Compiègne[2][3] |
Nyughelye | soissons-i Szent Medárd templomban[3] |
Édesapja | I. Klodvig |
Édesanyja | Chlotilde |
Testvére(i) |
|
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz I. Chlothar témájú médiaállományokat. | |
I. Chlothar, más írásmóddal Chlotachar[4] (497[2] – 561. november 29.[2]) frank király Soissons-ban 511-től haláláig, az egész Frank Birodalomban 558-tól. A birodalom egyik legkegyetlenebb királya volt.
I. Klodvig fiaként született, és édesapja halála után Soissons-t örökölte: ide tartozott a régi Toxandria, azaz az Escaut és a Rajna torkolatvidéke.[5] Chlodomer fivére halála (524) után másik fivérével, I. Childeberttel felosztotta Chlodomer részét.[5]
523-ban és 534-ben testvéreivel a burgundok ellen harcolt.[6] 529-ben részt vett Theoderich fivére thüringiai hadjáratában.[7] Thüringia feldúlása, népének adófizetőkké tétele után Chlotharnak jutott zsákmányul a thüringiai király fia, és nyolcéves leánya is: Radegunda[7] (Chlothar jövendőbeli felesége). 532-ben Childeberttel meghódította Burgundiát.[4] Chlothar 555-ben megszerezte az örökös nélkül maradt keleti királyságot,[5] harmadik fivére, I. Theuderich unokája, Theudebald részét is.[6] Miután pedig Childebert 558-ban fiúörökös nélkül halt meg, az ő királyságát is beolvasztotta Chlothar.[5][6] (Tehát utolsó éveiben egyedüli királya volt az immár Burgundiát és a Majna északkeleti völgyében fekvő Thüringiát is magába foglaló Frank Birodalomnak.[5])
Élete utolsó éveiben a szászokkal viselt háborút, akik évi adóul 500 tehenet tartoztak neki szolgáltatni.[6] Háborúznia kellett a fészkelődő türingiaiak ellen is.[6] 561-ben szembekerült legidősebb fiával, az avernok földjén[6] föllázadt Chrammal.[8] Kegyetlen megtorlással válaszolt: az armoricai bretonokból toborzott lázadó sereget megverte, a családjával együtt menekülő fiát elfogta, feleségével és két leányával együtt egy szegényes kunyhóban asztalhoz köttette, majd a házat rájuk gyújtatta.[4][8] Visszatérve braine-i villájába, minden lelkiismeretfurdalás nélkül látott hozzá a nagy őszi vadászat előkészületeihez.[8] Nagyszámú kísérettel, lovakkal, kutyákkal vonult a compiegne-i erdőbe.[8] A kemény vadászat a már idős királyt teljesen kimerítette, betegen vitték legközelebbi birtokára, ahol ötvenéves uralkodás után meg is halt.[8] Négy fia, Charibert, Guntram, Chilperich és Sigebert gyertyával a kezükben, zsoltárt énekelve kísérték a halotti menetet Soissons-ba.[8] Miként I. Klodvig halála után történt, a fiúk ismét felosztották egymás között a frankok királyságát.[8]
Előző uralkodó: I. Klodvig |
Következő uralkodó: I. Charibert, Guntram, I. Sigebert, I. Chilperich |