Mára a I. Alfonz asztúriai király a széles közönség számára nagyon fontos és érdekes témává vált. Akár a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatása, akár a történelmi kontextusban való relevanciája, akár a kulturális szférára gyakorolt hatása miatt, a I. Alfonz asztúriai király olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen. Az évek során heves vitákat váltott ki, sokak kíváncsiságát táplálta, és számos tanulmány és kutatás tárgya volt. Ebben a cikkben a I. Alfonz asztúriai király-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük jelentőségét, következményeit és időbeli alakulását. Kétségtelen, hogy a I. Alfonz asztúriai király olyan téma, amely megérdemli figyelmünket és elmélkedésünket, ezért reméljük, hogy ez az olvasmány minden olvasónk számára érdekes és gazdagító lesz.
I. Alfonz | |
![]() | |
I. Alfonz szobra Madridban | |
Asztúria király | |
Uralkodási ideje | |
739 – 757 | |
Elődje | Favila |
Utódja | I. Fruela |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Kantábriai-ház |
Született | 693 Duchy of Cantabria[1] |
Elhunyt | 757 Cangas, Galicia |
Nyughelye | Santa Cueva de Covadonga |
Édesapja | Kantábriai Péter |
Édesanyja | nem ismert |
Testvére(i) | Fruela of Cantabria |
Házastársa | Ermesinda |
Gyermekei | I. Fruela Vimarano Andosia Mauregato (fattyú) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz I. Alfonz témájú médiaállományokat. | |
I. (Katolikus) Alfonz (spanyolul: Alfonso el Católico), (Duchy of Cantabria, 705 – Cangas de Onís, 757) Asztúria királya (739–757), a Kantábriai-házból származó első asztúriai uralkodó.
Apja, Péter, Kantábria hercege volt; a dinasztia erről kapta a nevét. A hagyomány a király ősei között tartotta számon Leovigild és I. Rekkared vizigót királyokat, a Kantábriai-ház azonban gót eredete ellenére már spanyol dinasztia volt.
I. Alfonz a legendás Pelayo asztúriai király (718–737) és felesége, Gaudiosa leányát, Ermesindát vette feleségül. Pelayo utóda, Favila, akit vadászat során egy medve széttépett, fiúgyermeket nem hagyott maga után, így kétéves uralkodása után I. Alfonz lett Asztúria királya.
I. Alfonz jelentős uralkodó volt, sikeresen harcolt a mórok ellen, kiterjesztette a kis keresztény királyság határait. Kihasználva a berber felkelést (740–742) bekebelezte Galiciát. Hadjárataival egészen a dél-asztúriai hegyekig eljutott, de mivel nem volt elég embere, nem tudta tartós ellenőrzése alá vonni az Asztúria és a muszlim területek közötti síkságot, amely ebben az időszakban csaknem néptelen volt. Vannak, akik őt tartják az Asztúriai Királyság tényleges megalapítójának.
742–743-ban kelet felé terjesztette ki a királyság határait, kisebb területeket hódítva el az araboktól a baszkok lakta területek általuk uralt délnyugati határvidékén (ami jelenleg Kasztília, La Rioja, Álava és Nyugat-Navarra határvidéke). Feldúlta és kifosztotta az Ebro és a Duero közötti földeket (lehet, hogy még a Zadorra partján elterülő Iruña-Veleiát is).[2]
Utóda, elsőszülött fia, a despotikus uralma miatt meggyilkolt I. (Kegyetlen) Fruela 757-től 768-ig uralkodott úgy, hogy 767-ben egy belviszályban személyesen ölte meg öccsét öccsét, Vímaranót. I. Alfonz lányának, Adosindának a férje, Silo 774-től 783-ig volt Asztúria királya, I. Alfonz házasságon kívül, feltehetően egy mór rabszolganőtől született fia, Mauregato pedig 783-tól 788-ig.
Előd: Favila |
Asztúria királya | Utód: I. Kegyetlen Fruela |