A mai világban a Hrabanus Maurus nagy jelentőséget kapott társadalmunkban. Akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása, akár a történelmi téren való relevanciája, akár a politikára gyakorolt hatása, akár a szórakoztatás világában betöltött jelentősége miatt, a Hrabanus Maurus sok ember érdeklődésének témája lett szerte a világon. Az évek során a Hrabanus Maurus számos vitát és vitát generált, valamint felkeltette a különböző tudományterületek szakértőinek érdeklődését. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Hrabanus Maurus különböző aspektusait és jelenlegi társadalmunkra gyakorolt hatását.
Hrabanus Maurus | |
![]() | |
Hrabanus Maurus átadja a Liber de laudibus Sanctae Crucis könyvét IV. Gergely pápának | |
Mainzi érsek Fuldai bencés apát | |
Születése | |
Mainz | |
Halála | |
856. február 4. Mainz | |
Tisztelete | |
Tisztelik | Római katolikus egyház |
Sírhely | St. Alban's Abbey |
Ünnepnapja | február 4. |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Hrabanus Maurus témájú médiaállományokat. |
Hrabanus Maurus, más írásmóddal Rabanus Maurus (Mainz, 780 körül – Winkel, 856. február 4.) német bencés szerzetes, apát, mainzi érsek és tudós. A karoling reneszánsz egyik kiemelkedő alakja, I. Lothár római császárnak és feleségének, Tours-i Ermengardénak a tanácsadója. Egyházmegyéjében szentként tisztelik.
Előkelő családban született, a fuldai kolostorban tanult, majd Tours-ban Alcuin tanítványa lett, aki a Szentírás mellett bevezette a hét szabad művészetbe is. Két év elteltével visszatért Fuldába, ahol szónoklattant és grammatikát kezdett tanítani. 814-ben szentelték pappá, és a fuldai kolostori iskola élére nevezték ki. A kolostor szigorú apátja folyton dorgálta, mert szerinte a tanulásra szánt időt is imára kellett volna fordítania. Hrabanus ezért Palesztinába utazott, hogy felkeresse a szent helyeket. Visszatért tanítani Fuldába, miután az apátot elmozdította Lothár császár.
822-ben őt választották meg apátnak. Ettől kezdve a kolostori iskola nagyot fejlődött, és az akkori Nyugat-Európa intellektuális központja lett. Elsősorban papok és misszionáriusok látogatták, akiknek az volt a feladata, hogy tanítsák a népet. A karoling reneszánsz szellemiségében a világi tudományok és a teológiai gondolkodás szoros kapcsolatban álltak. Hrabanus Maurus ebben a szellemben írta 842 és 847 között a középkor első enciklopédiáját De universo vagy De rerum naturis címmel. Sevillai Szent Izidor nagy hatást gyakorolt Hrabanusra. Írt továbbá pedagógiai értekezést (De institutione clericorum), homíliákat, költeményeket és a Szentíráshoz kapcsolódó kommentárokat. Hippói Szent Ágoston követője volt, és elutasított minden újítást, mert szerinte megrontja a szellemet.
842-ben Fulda környékére vonult vissza, de visszahívták Mainz püspöki székébe. A népre is volt gondja, nem csak a klérusra. Amikor 850-ben az egyházmegyét nagy éhínség sújtotta, naponta 300 ember étkezett asztalánál. 856-ban hunyt el. Emléknapja február 4.
Előző uralkodó: Odgar |
Mainzi érsek
813–825 |
Következő uralkodó: Károly |