A mai világban a Hikisch Rezső soha nem látott jelentőséget kapott. Legyen szó a technológia, a politika, a szórakoztatás vagy bármely más területről, a Hikisch Rezső állandó beszédtémává vált, és az érdeklődés és a vita kimeríthetetlen forrásává vált. Hatása a mindennapi életünkben meghozott döntésektől a globálisan tapasztalható nagy átalakulásokig terjed. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Hikisch Rezső összes aspektusát, feltárva mind gyakorlati vonatkozásait, mind szimbolikus jelentését. Egy kimerítő elemzéssel igyekszünk megvilágítani azokat a különböző szempontokat, amelyek a Hikisch Rezső-et elemzésre és vizsgálatra érdemes jelenséggé teszik.
Édesapja, id. Hikisch Lajos szintén építész volt, előzetes gyakorlatát is az ő építési vállalkozásánál (Schubert és Hickisch) végezte 14 évesen. Édesanyja Schwarz Franciska, keresztszülei Klösz György fényképész és Kovács Aloizia.[8] Hároméves építészeti tanulmányait az Állami Felső Ipariskola 1894-ben történő elvégzése után Ray Rezső Vilmos építészeti irodájában, majd 1896-tól a drezdai művészeti akadémián Paul Wallot mesteriskolájában folytatta, majd 1899 és 1900 között Theodor Fischer mellett dolgozott Münchenben. Itt több Isar-hidat tervezett. 1902-től Budapesten dolgozott. Több pályázatot nyert terveivel, ám ezek közül kevés valósult meg. Részt vett a Sváb Gyula-féle iskolaépítési programban, ahol egy vagy több iskolaépületet tervezett (helyszín nem ismert).[9]
A Tanácsköztársaság idején kapott műegyetemi tanári kinevezését 1919 után hatálytalanították. 1924-ben részt vett a Szent Lukács Gyógyfürdő átalakítási munkálataiban. 1928-ban tervezte a Bécsi úti bérházakat. 1931-ben tervezte meg saját házát a budai Csörsz utca 10. szám alatt (az előtt a Damjanich utca 56. szám alatt lakott). 1932-ben Bárczy István budapesti polgármester bízta meg bérházának tervezésével, s ugyanebben az évben épült fel a Pozsonyi út 9. szám alatti bérház.
A Fiumei úti sírkertben helyezték nyugalomra (20/1 parcella, N/A szakasz, 1. sor, 73. sír). A sír 2004 óta védettnek minősül.[10]
Hikisch neves síremléktervező is volt. A következő sírok esetében lehet beazonosítani, mint tervezőt (Fiumei úti sírkert, 1086 Budapest, Fiumei út 16-18.):
1931: Márkus József (9-1-36, elpusztult, Tóth Istvánnal)[23]
1917 előtt: Lorsch Frigyes (10-5-17, elpusztult)[24]
Prohászka László: Szoborsorsok, Kornétás Kiadó, Budapest, 1994, ISBN 963 7843 159
Tóth Vilmos: „Nemzeti nagylétünk nagy temetője”. A Fiumei úti sírkert és a Salgótarjáni utcai zsidó temető adattára, Nemzeti Örökség Intézete, Budapest, 2018.