A Herczel Manó világában nagyon sokféle megközelítés, vélemény és perspektíva létezik, amelyeket különböző oldalról lehet megközelíteni. Ez egy olyan téma, amely a társadalom különböző szektorainak figyelmét felkeltette, vitákat, elmélkedéseket és mély elemzéseket generál. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Herczel Manó-hez kapcsolódó különböző szempontokat, a történetétől és fejlődésétől a mai hatásig. Különböző nézőpontokon és bizonyítékokon keresztül igyekszünk teljes mértékben megérteni a Herczel Manó-et körülvevő kontextust, így teljesebb és gazdagabb képet adunk erről a nagyon releváns témáról.
Herczel Manó | |
Született | Herczl Emanuel 1862. július 1.[1] Szeged |
Elhunyt | 1918. november 28. (56 évesen)[1] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Sírhelye | Salgótarjáni utcai zsidó temető |
Herczel Manó, Herczl Emanuel, 1901-től pusztapéteri, 1912-től báró (Szeged, 1862. július 1. – Budapest, Terézváros, 1918. november 28.)[3] sebész, egyetemi tanár.
Szülei Herczl Fülöp Jechezchel (Ezékiel) (1823–1908) orvos és Pollák Nanett (Nanke). Apja szintén orvos volt, tisztiorvosként részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. Középiskoláit szülővárosában és Újvidéken végezte. Orvosi tanulmányait a budapesti, bécsi, strasbourgi és párizsi egyetemeken végezte, utóbbi helyen Trélat és Guyot kórodáin mint gyakornok működött. 1884-ben orvosdoktorrá avatták. Ezután két évig Nothnagel bécsi belkórodáján gyakornok volt, később öt évig Vincenz Czerny tanár heidelbergi egyetemi klinikáján mint tanársegéd működött. 1889-ben a Heidelbergi Egyetemen a sebészet magántanára lett. 1892 és 1905 között a székesfővárosi Szent István kórháznak rendelő sebész főorvosaként dolgozott. 1891 és 1914 között magángyógyintézetének igazgatója, majd 1914-től 1918-ig a budapesti Mária Terézia téri Kórház osztályvezető sebész főorvosa volt. 1905-től a Szent Rókus Kórház I. sz. Sebészeti Osztályának osztályvezető főorvosa. 1895 és 1901 között a Budapesti Tudományegyetemen a hasi sebészet magántanára, 1909 és 1918 között címzetes nyilvános rendkívüli tanára volt.
Több cikket írt a vese-, has-, bél-, gége- és idegsebészet köréből. Számottevőek a hasüregi sebészetre vonatkozó elméleti és gyakorlati munkái. A modern hasi sebészet egyik nemzetközileg is elismert művelője volt, jelentős iskolát nevelt fel. Nevéhez fűződik a féregnyúlványműtétek magyarországi bevezetése.
A Salgótarjáni utcai zsidó temetőben nyugszik.[4]
Felesége Latzkó Klára volt, Latzkó Károly kereskedő és Popper Jozefa lánya, akivel 1892. október 30-án Budapesten kötött házasságot.[5]
Gyermekei