Henri-Georges Clouzot

Ebben a cikkben a Henri-Georges Clouzot témájával foglalkozunk különböző nézőpontokból, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről a ma oly aktuális témáról. Ennek mentén elemezzük a társadalomra gyakorolt ​​hatását, a különböző területekre gyakorolt ​​hatásait és a lehetséges megoldásokat vagy alternatívákat. A Henri-Georges Clouzot olyan téma, amely az utóbbi időben nagy érdeklődést és vitát váltott ki, ezért a teljes megértéshez elengedhetetlen, hogy feltárjuk a különböző oldalait. Reméljük, hogy ez a cikk értékes információk forrásaként szolgál, valamint teret ad a Henri-Georges Clouzot-ről szóló elmélkedésnek és kritikai elemzésnek.

Henri-Georges Clouzot
Henri-Georges és Vera Clouzot 1953-ban
Henri-Georges és Vera Clouzot 1953-ban
SzületettHenri-Georges Clouzot
1907. november 20.
Niort
Elhunyt1977. január 12. (69 évesen)
Párizs
Állampolgárságafrancia[1][2]
Nemzetiségefrancia
HázastársaVéra Gibson-Amado (1950–1960)
Inès de Gonzalez (1963–1977)
SzüleiGeorges Clouzot
Suzanne Clouzot
Foglalkozásafilmrendező, forgatókönyvíró, filmproducer
Iskolái
  • Collège Sainte-Barbe
  • École Libre des Sciences Politiques
Kitüntetései
Lista
SírhelyeMontmartre-i temető (1977. január 15., 30)[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri-Georges Clouzot témájú médiaállományokat.

Henri-Georges Clouzot (Niort, 1907. november 20. – Párizs, 1977. január 12.) francia filmrendező, forgatókönyvíró, filmproducer, Louis Delluc-díjas (1954).

Életpályája

Szülei: Georges Clouzot és Suzanne Clouzot voltak. Matematikát, jogot tanult; beiratkozott a bresti tengerészeti iskolába; közgazdaságtant hallgatott, majd Párizsban R. Dorin énekes titkára lett. 1927–1930 között újságíró volt a Paris Midi munkatársaként. 1929-ben Anatole Litvak és Ewald André Dupont segédrendezőjeként közvetlen kapcsolatba került a filmmel. Az 1930-as évek elején Berlinben dolgozott, mint többverziós filmek francia rendezője. 1932–1933 között az Osso Film (Berlin) forgatókönyvírója volt. 1934-ben nagy sikerű operettszövegkönyvet alkotott Maurice Yvain részére. Megbetegedett, és 1934–1938 között egy svájci szanatóriumban élt. 1942-ben mutatkozott be mint önálló filmrendező. Az 1950-es évek elején Brazíliában forgatott egy dokumentumfilmet, de nem fejezte be (1950–1951). Az 1960-as évek elején Pokol címmel tervezett drámai művet, de a forgatást betegsége miatt nem fejezte be.[4]

Munkássága

Dolgozott a híres Grand Guignol Színház részére is. Néhány kivételtől eltekintve a bűnügyi témák foglalkoztatták. Stílusában erősen naturalista volt. Erőssége az érzékletes atmoszférateremtés volt (A félelem bére; 1953). Költői munkája a Manon (1949) átültetése modern környezetbe. Emlékezeteset alkotott a dokumentum műfajban is. A Picasso rejtélye (1956) az alkotás műhelytitkainak megszólaltatása, maga a festő is szerepel benne. Az Igazságban (1960) egy törvényszéki tárgyalás keretében igyekezett a mai (1971) társadalom égető kérdéseire – erősen egzisztencialista – választ adni. Fölényes mesterségbeli tudással rendelkezett, de a siker érdekében a hatásvadász megoldásoktól sem riadt vissza. Herbert von Karajan közreműködésével dokumentumfilmet készített (A vezénylés művészete; 1966), amelyet Magyarországon is sugároztak.

Magánélete

1950–1960 között Véra Gibson-Amado (Vera Clouzot) (1913–1960) francia színésznő és forgatókönyvíró volt a felesége. 1963–1977 között Inès de Gonzalez (1925–2011) volt a párja.

Filmjei

Forgatókönyvíróként

Filmrendezőként

Díjai

Jegyzetek

  1. ↑ http://www.nytimes.com/movie/review?res=9A00E0D6153AE63ABC4D51DFB266838C679EDE
  2. ↑ http://www.nytimes.com/movies/person/68496/Sharon-Stone/biography
  3. ↑ Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave . (Hozzáférés: 2024. június 29.)
  4. ↑ a b Csak 1994-ben fejezték be.
  5. ↑ Befejezetlen

Források

  • Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 197. old.

További információk