Harmadik sín

A harmadik sín – ahogy nevében is benne van – a hagyományos két sínszál mellett egy harmadik sínszál, amely a vonalon közlekedő vonatok elektromos ellátásáról gondoskodik. Általában a metróvonalakra jellemző, de külföldön egyes helyi érdekű vasútvonalakon is előfordul. Angliában az Eurostar szintén harmadik sínszálból kapja az energiát. Két fajtája jellemző: alsó és felső tapintású. Az alsó tapintású többek közt a prágai és bécsi metróra, a felső tapintású pedig például a New York-i metró vagy a budapesti metró hálózatára jellemző. Az alsó tapintású harmadik sín az egész vonalon egy szigeteléssel van ellátva felülről. A felső tapintásút általában csak az állomásokon és a felszíni szakaszokon látják el egy védőlemezzel, ezzel előzik meg az esetleges áramütéseket. Mindkét fajta porcelán vagy műanyag szigeteléssel érintkezik a talajjal.

Létezik még oldalsó tapintású rendszer is, amelyet pl. a párizsi metrónál alkalmaznak. A vonatok vagy a metrók egy különleges áramszedővel érintik a harmadik sínt. A legtöbb esetben a harmadik sín adja az áramot, és a visszavezetés az általános sínpárba történik, de a londoni metróhálózatnak különleges megoldása van: itt négy sínszál van, egy felső tapintású, elektromos áramot vezető és egy visszavezető sín.

A Wikimédia Commons tartalmaz Harmadik sín témájú médiaállományokat.

• Thomas Edison's third rail patent (1882) Archiválva 2017. július 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Lightrail without wires - Paper on Bordeaux' new Tram with street level third rail (by the Transportation Research Board of the National Academies)
• Details of the UK 3rd/4th rail design.
• The "third rail" A short history.
• Morrison-Knudsen 1992