Mára a Hammerschlag János a társadalom különböző területein nagy érdeklődésre számot tartó és fontos témává vált. Hatása számos ágazatban érezhető volt, a kultúrától a technológiáig, a politikáig és a gazdaságig. Mivel a Hammerschlag János továbbra is vitákat és érdeklődést vált ki, kulcsfontosságú, hogy megértsük mindennapi életünkre gyakorolt hatását. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Hammerschlag János különböző aspektusait, és megvitatjuk annak fontosságát a jelenlegi kontextusban. A Hammerschlag János eredetétől egészen fejlődéséig, következményei és kihívásai révén továbbra is az akadémikusok, a szakértők és a nagyközönség állandó tanulmányozásának és elmélkedésének témája.
Hammerschlag János | |
Vajda M. Pál felvétele (1936) | |
Született | 1885. december 10.[1] Prága |
Elhunyt | 1954. május 21. (68 évesen)[1] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Hammerschlag János (Prága, 1885. december 10. – Budapest, 1954. május 21.) orgona és csembalóművész, zenetörténész, zeneszerző, akadémiai tanár.
Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte, itt szerzett orgonaművészi oklevelet. A Zeneakadémián Koessler János és Antalffy-Zsiross Dezső tanítványa volt. 1912-től írt zenekritikákat, több éven át volt a Pester Lloyd, majd a Nyugat zenekritikusa. 1919. szeptemberétől haláláig – rövidebb megszakításokkal – a Nemzeti Zenede tanára volt, 1947–1949 között pedig az intézet igazgatója. 1920-ban kamarazene-együttest szervezett, amelyből 1923-ban a Motett- és Madrigáltársulat alakult. Az utóbbinak zenei tanácsadója és karmestere volt.
A régebbi zene kiváló ismerője volt. Főként stílus- és előadástörténeti kérdésekkel foglalkozott.
1954. május 21-én Budapesten érte a halál.
Sírja a budapesti Farkasréti izraelita temetőben található. (Parcella: D/1, Szakasz: N/A, Sor:2, Sír:9.)[2]