A mai világban a Héra Zoltán nagy jelentőséggel bír a társadalom különböző területein. Akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása, akár a tudományos területen betöltött fontossága, akár a történelemre gyakorolt hatása miatt, a Héra Zoltán általános érdeklődésre számot tartó témává vált minden korosztály és szakma számára. Ebben a cikkben a Héra Zoltán-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük a mai társadalomra gyakorolt hatását és időbeli jelentőségét. A Héra Zoltán eredetétől napjaink fejlődéséig tanulmányozás és vita tárgya volt, mivel olyan téma, amely nagy érdeklődést és kíváncsiságot vált ki azokban, akik többet szeretnének megtudni róla.
Héra Zoltán | |
![]() | |
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Vahl Ottó felvétele | |
Élete | |
Született | 1929. február 16. Káld |
Elhunyt | 1987. február 8. (57 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Nemzetiség | magyar, ![]() |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | versek, esszék, kritikák |
Első műve | Alkalom (kisregény, 1960) |
Kitüntetései |
|
Irodalmi díjai | József Attila-díj (1960) A Munka Érdemrend arany fokozata (1968) |
Héra Zoltán (Káld, 1929. február 16. – Budapest, 1987. február 8.) József Attila-díjas (1960) magyar költő, esszéíró, kritikus, műfordító.
A második világháború után népi kollégista volt. 1948–1953 között a szverdlovszki egyetemen szerzett tanári oklevelet. 1953-tól a Szabad Nép, majd a Népszabadság munkatársa, főmunkatársa volt.
Változatos tematikájú, patetikus, drámai hangnemű verseiben sok az életrajzi, a mitológiára, irodalmi hagyományra utaló elem. Fekete öröm (1975) című kötetében a prózaverssel kísérletezett. Ukránból, olaszból és spanyolból fordított. Lefordította Ivan Dracs és Francesco Marsala verseit.