A Gyenge Csaba területe iránt mindig is folyamatos és növekvő érdeklődés mutatkozott. Akár a történelemben betöltött relevanciája, akár a mai társadalomra gyakorolt hatása, akár a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatása miatt, a Gyenge Csaba felkeltette az akadémikusok, a szakértők és a rajongók figyelmét. Az évek során részletesen vitatták és elemezték, igyekeztek jobban megérteni jelentőségét és a világban betöltött szerepét. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Gyenge Csaba különböző aspektusait és perspektíváit, megvizsgálva annak időbeli alakulását és mai hatását. Ezenkívül áttekintjük a témával kapcsolatos legfrissebb kutatásokat, hogy megvilágítsuk a Gyenge Csaba területén tapasztalható új trendeket és fejleményeket.
Gyenge Csaba | |
Horváth László felvétele | |
Született | 1940. január 22. Székelykocsárd |
Elhunyt | 2021. január 12. (80 évesen)[1] Kolozsvár |
Állampolgársága | román |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | gépészmérnök |
Iskolái | Kolozsvári Műszaki Egyetem (–1961) |
Kitüntetései | Gábor Dénes-díj (2013) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Gyenge Csaba témájú médiaállományokat. | |
Gyenge Csaba (Székelykocsárd, 1940. január 22. – Kolozsvár, 2021. január 12.) romániai magyar gépészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.
Középiskoláit Piskin végezte (1956), gépészmérnöki oklevelet a kolozsvári Műszaki Egyetemen szerzett (1961). Mérnöki pályáját a Kudzsiri Gépipari Üzemben kezdte el. 1971-től a Kolozsvári Műszaki Egyetemen kapott adjunktusi megbízatást, 1979-ben a műszaki tudományok doktora lett, 1982-től előadótanár, 2001-től egyetemi tanár. Számos tudományos dolgozata jelent meg a romániai szaklapokban (Construcția de Mașini, Mecanica Aplicată), valamint a kolozsvári és brassói műszaki egyetemek tudományos kiadványaiban. Doktori értekezése új megoldásokkal gazdagította a csigamarók gyártási pontossága fokozásának lehetőségeit, ez a témája a budapesti Gép című folyóirat számára írt dolgozatának is (1982).
Kutatási területe a fogaskerékgyártás, illetve a mesterséges intelligencia. A Magyar–román műszaki nagyszótár (1987) társszerzője. Az újjáalakult Erdélyi Múzeum-Egyesületben ő lett a műszaki tudományok szakosztályának elnöke, 2002-től az egyesület egyik alelnöke. 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső taggá választotta.