Gortvay György

Manapság a Gortvay György rendkívül releváns téma, amely életünk különböző területeit érinti. Befolyása olyan területekre terjed ki, mint a technológia, az egészségügy, a politika, a kultúra és általában a társadalom. Fontossága abban rejlik, hogy milyen hatással van a napi döntéseinkre, a környezetünkhöz való viszonyunkra és abban, ahogyan megértjük a minket körülvevő világot. A történelem során a Gortvay György fejlődött, és jelentős vitákat, innovációt és változást generált. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a Gortvay György hogyan alakította és befolyásolta jelenünket, és mit várhatunk a jövőtől.

Gortvay György
Született1892. január 16.[1]
Vajkóc[1]
Elhunyt1966. április 22. (74 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • orvos
  • orvostörténész
  • egyetemi oktató
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1915)
SírhelyeFarkasréti temető (NVh-232. fülke)[2][3]

Gortvay György, gortvai (Vajkóc, Ung vármegye, 1892. január 16. - Budapest, 1966. április 19.[4]) magyar orvos, orvostörténész.

Életpályája

Apja Gortvay Sándor, anyja Berczik Erzsébet. 1914-ben a budapesti tudományegyetemen szerzett orvosi oklevelet, 1927-ben pedig magántanári képesítést a társadalom-egészségtan tárgykörből. Az első világháború alatt előbb katonaorvosként, később honvéd főorvosként teljesített frontszolgálatot. 1919 és 1927 között a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium segédtitkára volt. A Népegészségügyi Minisztériumban címzetes osztálytanácsos volt 1927 és 1935 között. 1927-től - Szántó Menyhért nyugdíjba vonulása után - folytatta Szántó koncepciói alapján a Népegészségügyi Múzeum profiljának kialakítását és kutatási programjának kidolgozását.
A Szociálpolitikai Szemle (1933–1935), a Szociális Orvostudomány (1934–1935) és a Népegészségügy című folyóiratok főszerkesztője volt. A második világháború után az Orvostudományi Dokumentációs Központ és a BOTE Egyetemi Könyvtár megbízott igazgatója volt 1957 és 1960 között. Az Orvostudományi Közlemények (1950-től) és a Horus Orvostudományi Dokumentációs Szolgálat szerkesztője (az Orvosi Hetilap mellékleteként, 1957–1969).

Emlékezete

A farkasréti temetőben található sírját 2004-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította.

Főbb művei

  • A golyva elterjedése Magyarországon és annak közegészségügyi vonatkozásai. (Bp., 1925)
  • Állami és társadalompolitikai tennivalók a magyar alkoholizmus elleni küzdelemben. (Bp., 1925)
  • A munkásvédelem socialhygienikus feladatai. Gortvay György előadása. – A Népszövetség egészségügyi tevékenysége és az újabb nemzetközi mozgalmak a közegészségügy terén. (Népegészségügy, 1925)
  • A Népegészségügyi Múzeum újjászervezése. (Bp., 1927)
  • Közegészségügyi feladataink. Az 1926. okt. 24–30-ig tartott közegészségi és társadalompolitikai országos értekezlet munkálatai. Szerk. Parassin Józseffel. (Bp., 1927)
  • Socialbiologiai szempontok a magyar egészségügyi igazgatásban. (Bp., 1927)
  • Az orvos szociális feladatai és az egészségügyi igazgatás új rendje. (Népegészségügy, 1927)
  • A szeszivás – alkoholizmus – elleni küzdelem. (Magyar népművelés könyvei. Bp., 1928)
  • A magyar faj jövője. (Anya- és csecsemővédelem, 1929)
  • Az alkoholkérdés társadalompolitikai megvilágításban. (Társadalombiztosítási Közlöny, 1929)
  • A kereső nő szociális helyzete és munkaviszonyai. (Városi Szemle, 1930)
  • A venereás betegségek statisztikája Magyarországon. (Bp., 1930)
  • Az orvosi társadalom szervezkedési törekvései és az orvosi kamara. (Bp., 1931)
  • A gyermekek és fiatalkorúak kereső munkája. (Bp., 1932)
  • Az ipari zaj kérdése. (Városi Szemle, 1933)
  • A gazdasági leromlás hatása a szociális egészségügyi viszonyokra. (A magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének munkálatai, 1933)
  • A közegészségügy reformjának irányelvei. (Bp., 1934)
  • A munkanélküliség. (Anyák és Csecsemők Védelmére kiadványai. Bp., 1934)
  • A Népegészségügyi Múzeum munkája. (Bp., 1935)
  • Egészségvédelem a társadalom biztosításban. (Munkaügyi Szemle, 1936)
  • Gazdasági válság és népegészségügy. (Népegészségügy, 1936)
  • Szociálhigiénés jegyzet. (Szeged, 1936)
  • A kórház helye az egészségvédelem szolgálatában. (Magyar Kórház, 1938)
  • Eugenika és szociálpolitika. (Búvár, 1938)
  • A Társadalomegészségügyi Múzeum munkássága. G. Gy. előadása. (Bp., 1939)
  • A légzőszervek ipari gázok okozta foglalkozási jellegű megbetegedései. (Munkaügyi Szemle, 1940)
  • Az OTI egészségvédelmi falragaszai. (Magyar Lélek, 1940)

A M. Kir. Állami Munkaközvetítő Hivatal 1940. évi jelentése a munkaközvetítés és a munkapiac állásáról. Összeáll. (Bp., 1941)

  • Kuruzslás és laikus orvosság. (Anya- és csecsemővédelem, 1941)
  • Munkaközvetítés és munkaszervezés. (Bp., 1942)
  • Az egészségügyi munkásvédelem eszközei. (Munkásegészségügyi tanulmányok. Bp., 1943)
  • Háború és munkásvédelem. (Egészség, 1944)
  • Munkaegészségtan. Monográfia és egy. tankönyv. (Bp., 1944)
  • Az Országos Közegészségügyi Intézet munkája 1945-ben. (Bp., 1946)
  • Az üzemorvos kézikönyve. Szerk. többekkel együtt. (Bp., 1947, 2. bőv. és jav. kiad. 1948)
  • Embervédelem a szocialista államban. (Társadalmi Szemle, 1947)
  • A magyar közegészségügy állapota és az egészségügyi fejlődés útja az utolsó évszázadban. (Bp., 1948)
  • Az Országos Közegészségügyi Intézet munkája az 1945–1946–1947. években. Összeáll. (Bp., 1948)
  • A foglalkozási ártalmak okozta egészségügyi károsodások megelőzése az iparban és a mezőgazdaságban. (Bp., 1949)
  • Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története. I. köt. (Bp., 1953)
  • Tudományművelő magyar megyei orvosok a XIX. század elején. – A himlőoltás magyar története. (Népegészségügy, 1953)
  • A mai magyar orvosi szaknyelv. Részlet a szerző A magyar szakorvosi nyelv története című művéből. (Orvosi Hetilap, 1955. 21.)
  • Az orvosi dokumentáció kérdései. (Bp., 1960)
  • Semmelweis magyarsága. (Orvosi Hetilap, 1964. 22.)
  • Orvosi bibliográfiák a XVI–XVIII. században. (Orvosi Könyvtáros, 1964)
  • Semmelweis a szépirodalomban. (Magyar Nőorvosok Lapja, 1964)
  • Semmelweis és Lister kapcsolata. (Orvosi Hetilap, 1965. 4.)
  • Magyar kormányhatósági intézkedés 1862-ből Semmelweis szülészeti profilaxisának a kórházakban való bevezetése érdekében. (Orvosi Hetilap, 1965. 14.)

Semmelweis élete és munkássága. Zoltán Imrével. (Bp., 1966; angolul: 1968, németül: Lipcse, 1976)

  • Az alkoholkérdés társadalompolitikai megvilágításban. (A magyarországi alkoholizmus elleni küzdelem múltjából. Bp., 1979)
  • Semmelweis magyarsága. – Magyar kormányhatósági intézkedés 1862-ből. – Korabeli megemlékezések haláláról. Zoltán Imrével. – Semmelweis tanításának érvényesülése külföldön. Zoltán Imrével. (Semmelweis Ignác emlékezete. I–II. köt. Szerk. Gazda István, Szállási Árpád. Bp., 2001).

Források

  1. ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon. Magyar életrajzi lexikon . Akadémiai Kiadó, 1967 (Hozzáférés: 2022. augusztus 2.)
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  3. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  4. ↑ Gyászjelentésén szereplő dátum

További információk

  • Vas György: G. Gy.–Zoltán Imre: Semmelweis élete és munkássága. (Magyar Tudomány, 1966)
  • Halálhíre (Népszabadság, 1966. ápr. 24.)
  • Hahn Géza: G. Gy. (Népegészségügy, 1966)
  • Réti Endre: G. Gy. (Orvosi Hetilap, 1966. 25.)
  • Kapronczay Károly: Egy élet az egészségpolitika és az orvostörténelem szolgálatában. (Orvosi Hetilap, 1992. 46.)
  • Kapronczay Károly: G. Gy. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Budapest, 2002)
  • A múlt magyar orvostörténészei. Sajtó alá rendezte: Gazda István. (Piliscsaba–Bp., 2002)
  • G. Gy. (Híres magyar orvosok. 3. Szerk. Kapronczay Károly és Vizi E. Szilveszter. Bp., 2003).